„IV. Orbán pápa” változatai közötti eltérés

A császárok és a pápák évszázados küzdelmének hagyatéka ugyan csak nyomaiban maradt fenn Orbán pontifikátusának idejében, de így is az egyházfő nagy energiáit kötötte le. Az utolsó trónon lévő Hohenstaufen, [[I. Manfréd szicíliai király|Manfréd]], [[Nápoly és Szicília uralkodóiuralkodóinak listája|Szicília régense és királya]], [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] törvénytelen gyermeke volt. A [[palermo|palermói]]i udvar feje az itáliai ghibellinek egyik legbefolyásosabb vezetője volt, kiváltképpen a győztes [[montaperti csata]] után, amelyet a guelfek és a ghibellinek vívtak Siena mellett [[1260]]. [[szeptember 4.|szeptember 4-én]]. A győzelem Manfréd elismertségét hozta az egész félszigeten. A becsvágyó uralkodó azonban nagyrészt apja kiválóan kiépített hivatalnokrendszerének és seregének köszönhette sikereit. Manfréd maga nem volt igazán jó stratéga, és ezt Orbán is igyekezett kihasználni.<br />

Orbán éppen ezért körültekintőbb volt, amikor szövetségest keresett Szicília elleni terveihez. Végül [[IX. Lajos francia király|IX. Lajos]], [[Franciaország|francia]] uralkodó udvarába írt levelet, amelyben a király testvérének, [[I. Károly nápolyi király|Anjou Károlynak]] ajánlotta fel a trónt. Károly kiváló választás volt, hiszen felesége révén nemcsak [[Anjou]] gazdag hercegségét birtokolta, hanem [[Provence]]-t is, tehát a pénz nem állhatott a pápa tervének útjába. Emellett Károly bátor és okos hadvezér is volt. Az egyetlen probléma IX. Lajossal volt, aki a békét támogatta a pápa és Manfréd között. Ráadásul [[III. Konrád jeruzsálemi király|Konradin]] szicíliai koronáját törvényesnek vélte, ezért testvére trónbitorló lenne a királyságban. Orbán tehát nem igen tehetett mást, igyekezett békére törekedni a déli szomszéddal. A békülékeny felszín alatt azonban Orbán nem adta fel Lajos győzködését, amely [[1263]]-ban végül beért. A [[szent]] uralkodót egy újabb keresztes háború indításának apropójából lehetett meggyőzni, amelynek kitűnő kiinduló állomása lehetne Szicília. Ráadásul a francia király tudomására jutott, hogy Manfréd [[szaracénok|szaracén]] katonákat is seregébe fogad a pápa elleni küzdelemben. Ezért aztán még abban az évben megjelent Károly követe Rómában, ahol titkos szerződésben egyeztek meg Orbán követeivel. Ennek öt fontos pontja volt:

A szerződés azonban csak lassan haladt a végkifejlet felé, hiszen Orbán valójában csak akkor akarta behívni a francia segítséget, ha már egyértelművé vált, hogy saját erejéből nem tud Manfréd ellen hatásosan fellépni. Ez egészen [[1264]] [[május]]áigmájusáig váratott magára. A ghibellinek túlzott előretörésekor Orbán Franciaországba küldte legátusát, ''Simon de Brion'' vezetésével, aki megkötötte a szerződést Anjou Károllyal, és egész Franciaországban és Itáliában keresztes háborút hirdetett a szaracénok és Manfréd ellen. Lajos is elrendezte a szerződés rá vonatkozó részét, majd hadat hívott össze 1264 nyarán.<br/>

Eközben Orbán helyzete egyre kétségbeejtőbb volt Itáliában. A ghibellin seregek fölénye egyre fenyegetőbb volt. A Patrimonium Petri területén folytak a harcok, és a guelf szövetség hatalmas vereséget szenvedett [[Lucca|Luccánál]]. [[szeptember 9.|Szeptember 9-én]] a császárpárti seregek már Orbánt is veszélyeztették, ezért a pápa [[Orvieto|Orvietóból]]ból [[Perugia|Perugiába]] menekült, ahol meghalt. Orbán tehát nem láthatta szerződésének végeredményét, mégis amit elindított, az a jövőben megváltoztatta Itália politikai térképét.

Orbán pontifikátusának legnagyobb részét a Manfréd elleni küzdelem és az Anjou Károllyal alakuló titkos szerződés útjának egyengetése foglalta le. Emellett csak ritkán avatkozott be más nemzetközi ügybe, de két fontos esetről mégis beszámolnak a krónikák. Az egyik [[Bizánc]]cal kapcsoaltbankapcsolatban maradt fenn. [[1261]]-ben [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihály]] császár [[Genova|Genovával]] szövetségre lépve kiűzte [[Konstantinápoly]]ból a [[Velence (Olaszország)|velenceieket]], és így ekkor megszűnt a [[Latin Császárság]]. Ez azt is jelentette, hogy Konstantinápoly [[pátriárka]]i székébe ismét olyan főpap került, aki ellenezte Róma primátusát. Orbán kezdetben megpróbált keresztes háborút indítani a Latin Császárság visszaállítására, de később belátta annak értelmetlenségét. Politikát váltott a visszaállított bizánci udvarral kapcsolatban, és Mihály császár támogatását és segítségét kereste. Orbán kiváló diplomáciai érzékkel alakította a bizánci kapcsolatokat. Egy erős szicíliai királyság Mihály birodalmának sem kedvezett, ezért a pápa hamar közös nevezőt talált Bizánccal. A Manfréd elleni szövetségnek ugyan nem sok valós kihatása volt, mégis [[1274]]-ben elvezetett a lyoni szerződéshez, amelyben Mihály és Orbán az egyházak közelítéséről, majd a két keresztény egyház újraegyesüléséről írtak alá egy tervet. A szerződésnek ugyan később nem lett eredménye, mégis nagyban hozzásegítette a kelet és a nyugat kapcsolatainak rendeződését.<br />

Orbán uralkodása tehát [[1264]]. [[október 2.|október 2-án]] ért véget perugiaiPerugiában bekövetekezett halálával. Az [[Úrnapja]] ünnepének bevezetőjét Perugia katedrálisában helyezték örök nyugalomra.