„Maszaik” változatai közötti eltérés

A maszaik sohasem keveredtek más népekkel és szigorúan megőrizték törzsi-katonai szervezetüket. Egykoron harcias néptörzs voltak, akik rettegésben tartották a szomszédos törzseket. Amikor az arab rabszolga-kereskedők egyre mélyebben hatoltak Afrika belsejébe, köztük az a szólás járta: "''csak maszájjal, oroszlánnal és elefánttal ne találkozzunk!''"

 

Lenézik a földművelést és tabu tiltja náluk, hogy "átdöfjék", felássák, megműveljék a föld testét. Halottaikat is a szabad ég alatt hagyják a dögevők prédájául.

A szarvasmarha áll a létfenntartásuk és szokásaik középpontjában. Dárdával vagy nyíllal megkarcolják a tehenek nyaki ütőerét, s a kibuggyanó vért tehéntejjel keverik. Ez a táplálékuk része. További ételeik túróból, sajtból, vad gyümölcsökből állnak. Húst ritkán esznek. A férfiak feladata az állatok legeltetése, a vízszükségletük biztosítása, a ragadozók elleni védelme és egyben a törzs védelme. Csak addig maradnak egy helyen, míg állataiknak megfelelő legelőt találnak. A szarvasmarhákon kívül néhány kecskét, juhot és szamarat tartanak. Utóbbiakat a vándorláshoz szükséges hurcolkodáshoz. Egyszerű szállásaik összhangban vannak a környezettel. Hajlékony, vékony botokból épülnek fel a kunyhóik, amelyet agyaggal betapasztják a záporok elleni védelmül.