„Szamota István” változatai közötti eltérés

Pravigyi '''Szamota István''' ([[Kunszentmiklós]], [[1867]]. [[július 5.]] – [[Budapest]], [[1895]]. [[november 21.]]) nyelv- és történettudós, országos levéltári tisztviselő. Összegyűjtötte a régi latin oklevelekben található magyar szavakat, elsőként ismertette a [[Schlägli szójegyzék|Schlägli]] és a [[Murmellius szójegyzék|Murmellius]] szójegyzékeket.<ref>[http://www.epa.oszk.hu/00000/00021/00105/pdf/097-111.pdf Varjú Elemér: Murmellius lexicona]</ref>

Lengyel származású nemesi családban született. Édesapja, Szamota Lipót (meghalt 1895-ben)<ref name="auto_Gkj3ZFOS427++OeaqCYEbQ">Vasárnapi Újság 1895/28</ref> a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] mellett harcolt, kapitányi rangig emlekedettemelkedett. A szabadságharc után hivatalnokként dolgozott. Házasságából 5 gyermeke született köztük negyedikként István. Fivérei is nevet szereztek maguknak különböző állásokban, Ludmil testvére pénzügyi titkár volt, Zsigmond doktori címet szerzett, harmadikukat Józsefnek hívták.<ref name="auto_Gkj3ZFOS427++OeaqCYEbQ"/>

Tanulmányait [[Makó]]n, [[Temesvár]]on és [[Hódmezővásárhely]]en végezte, majd a Budapesti egyetemen hallgatott jogot. Egyetemi évei alatt is írt cikkeket és értekezéseket a Filologiai Közlönybe ''(Oláh, bolgár vagy magyar eredetű volt-e Ronsard Péter, 1891)'' és a Budapesti Szemlébe. Egyetemi tanulmányai után, [[1892]]-ben az Országos levéltárban kapott állást, ahol a régi okleveleinkkel és azok nyelvi sajátságaival foglalkozott és tanulmányokat írt róla. Ezen tanulmányoknak köszönhetően jutott ki [[1893]]-ban Oroszországba, Németországba, Ausztriába ahol hasonló kutatásokat végzett. Körútjáról hazatérve, [[1894]]-ben a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]]ban helyezkedett el, könyvtárossegédként és az [[Országos Széchényi Könyvtár]] tisztviselőjévé is kinevezték. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1895]]-ben nyelvtudományi bizottsága tagjává választotta. Tagja volt még az orosz császári földrajzi társaságnak is. A gyenge szervezető Szamotát a sok munka kimerítette és beteggé tette, fejfájásra panaszkodott. Végül pár héttel a házassága előtt főbe lőtte magát. [[1895]]. november 24-én<ref>[http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:OsMSo97TkkwJ:epa.oszk.hu/00000/00021/00091/pdf/368-372.pdf+szamota&hl=hu&ct=clnk&cd=6&gl=hu Szamota István]</ref> helyezték örök nyugalomra, a [[rákoskeresztúr]]i [[Új köztemető]]ben (Jobb parcella, XXXIII. szakasz, 127-es sír<ref>[http://wwwnori.nkbgov.hu/?node=105nemzeti-sirkert/budapest/rakoskereszturi-koztemeto/szamota-istvan/5379 Nemzeti sírkert]</ref>), sírja 2005 óta védett.

* Bosznia története a legrégibb kortól a királyság bukásáig, Nagy-Becskerek, 1890<ref>(KLAIĆ, Vjekoslav - BOJNIČIĆ, Iván után fordította)</ref> (Történeti-, nép és földrajzi Könyvtár. XXII.)

* [http://real-eod.mtak.hu/479/ A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. A schwazi ferencz-rendi kolostorban őrzött egyetlen példányból közzétette, bevezetéssel és magyarázatokhal ellátta Szamota István. Egy fényképi hasonmással, Budapest, 1895.]<ref>Bemutatták a Magyar Tudományos Akadémia 1895. február 3-i ülésén, 1895. (Értekezések a nyelv- és széptud. kör. XVI. 7. Ismertette: Magyar Könyv-Szemle 1896, Magyar Nyelvőr, Revue Critique 42. száma, Korrespondenzblatt d. Ver. f. sieb. Landeskunde 5. száma, Irodalomt. Közlemények 1897).</ref> [http://real-eod.mtak.hu/479/ REAL-EOD]