Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[[Fájl:Animhorse.gif|bélyeg|jobbra|Rövid rajzfilm egy vágtázó paripáról.]]
[[File:How Animated Cartoons Are Made (1919).webm|thumb|''How Animated Cartoons Are Made'' (1919)]]
Az [[animációs film]], mint hangos rajzfilm a [[20. század]] vívmánya. Benne emberi és más hangokat, zörejeket, zenét és képet kombinálnak, így modern [[kommunikáció]]s eszköz. A művész az animációs filmben teljesen kibontakozhat, hiszen általában ő a rendezője, a rajzolója, az animátora és a vágója is a filmnek. A szerzőnek minden képkockát meg kell rendeznie a rajz által, s a film több kockája ad egy- egy jelenetet, azaz a sok-sok rajz lehel bele életet.
 
==Animációs film==
Az animáció szó a latin „animo” igéből származik, ami „életet lehelni valamibe” jelentésű. Az animáció tehát annyit tesz: lélekkel megtölteni valami mozdulatlant. A filmtechnika segítségével egymást követő álló képkockák mozdulnak meg, kelnek életre a vetítés folyamán, kelnek életre. Amennyiben ezek a képkockák rajzok, az eredmény: rajzfilm.
 
Az animációs film alkotási folyamatában három kategória emelhető ki:
Művészeti és technológiai folyamat egysége. Fázisai a következők: a téma, a cselekmény szereplőinek (rajz révén helyezkednek el a háttérben) és környezetének kiválasztása. Ezután következik a filmvázlat és a forgatókönyv kidolgozása. A forgatás megkezdése előtti utolsó fázis a kartonok elkészítése celltechnikával. A technika az áttetsző acetátlapokról, az ún. cellről kapta a nevét. Velük elkerülhetővé válik az újrarajzolás, a cell állókép marad, s csak a külön cellre rajzolt változó részeket váltogatják. Egy egy látványt ceruzával vagy tussal rajzolnak meg részletenként legfeljebb négy szalagra. A rajzokat ezután akriltartalmú festékkel festik, mégpedig a cell hátoldalán, majd a festéket vegyszeresen rögzítik, és a szalagokat csak a szélükön fogják meg. Amikor készek a rajzok, a celleket vízfestékkel a háttérbe helyezik. Ilyenkor rögzítőkapcsokat használnak, melyek beleillenek a szalag lyukaiba. Ez biztosítja a pontos fedést. Az árnyékok elkerülése miatt üveglappal szorítják le őket.
Az alakok mozgása a következőképpen oldható meg: meghatároznak négy jellegzetes helyzetet, s ezek közé berajzolják a mozgás fázisait, amelyek ciklusokat alkotnak. A jól kidolgozott mozdulatsort cellekre rajzolják 1-től 4-ig. Minden képkockát külön fényképeznek. A mozdulatok azzal lassíthatók, vagy gyorsíthatók, ha eltérő számú képkockát fényképeznek. Ha a cselekmény lassúbb, akkor a kép közötti helyzeteltérés is kisebb. GyorsaságA gyorsaság illúziója úgy is elérhető, ha a formát eltorzítjuk, megnyújtjuk a mozgás irányába, vagy ha porfelhőt, felcsapódó vizet, párhuzamos vonalakat, elmosódó alakokat festünk.
 
Könnyen ábrázolható metamorfózis (egy forma mássá alakulása), ha néhány filmkockaként váltogatjuk a rajzokat. A rajzfilm forgatásához asztalra, rögzített kamerára, fényre és cell- lapokra van szükségünk. A celleket keretbe, celltartóba helyezik, és rögzítik. Ezután fénymérővel kimérik a fényt, amitől az exponálás függ. Szem előtt kell tartani azt is, hogy egy-egy kép előtt mekkora a gyújtótávolság, ami az objektív körüli fehér szalaggal ellenőrizhető. Hogy a szűrés vagy bővítés egyenletes legyen, a távolságokat azonos részekre kell osztani, és minden egyes részre egy, kettő, vagy három képet felvinni.
 
A tájképet balról jobbra kell felvenni, s ez úgy érhető el, ha a tájkép rajzát ellenkező irányba mozgatjuk. Az animációs filmszalagra könnyen rávihető a hang. A hangosítás előtt tagolni kell a szöveget, s ha beszédet kell felvenni, ki kell jelölni a magán-és mássalhangzók ejtésének megfelelő szájállásokat. A szájat az egyik, a fejet a másik cellre kell rajzolni.