„Budaörsi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Grga (vitalap | szerkesztései) →Következmények: egyetemista csapatok utótörténete - Turul Szövetség |
|||
30. sor:
{{Idézet 3|Most jövök Nyugat-Magyarországról. Három hétig küzdöttem az osztrákok ellen. Csúnya sebeket szereztem. De egy sem fájt úgy, mint ez a seb, melyet magyar embertől kaptam.|A csata egyik sebesültje<ref name="Sarkady">{{Opcit|n=Ifj. Sarkady Sándor|o=49}}</ref>|30%|right}}
A legitimistákkal szemben álló erőket főleg [[Turul Szövetség|budapesti egyetemisták]] alkották, akiket [[Gömbös Gyula]] szervezése alapján 22-én este gyűjtöttek össze sietve. Gömbös számára ez egy kétségbeesett lépés volt, ugyanis kiderült, hogy nem számíthat sem az időt húzó hadseregre, sem a különféle félkatonai szervezetekre, és még a [[Magyar Országos Véderő Egylet|MOVE]]-ben is kudarcot vallott. Az egyetemisták egyetlen tapasztalt tiszttel sem rendelkeztek, így maguk próbálták megszervezni soraikat. Az első összecsapás október 23-án hajnalban történt, amikor Ostenburg-Moravek csapatai beleütköztek a [[Törökugrató]]n lévő 80 fős, orvostanhallgatóból álló előőrsbe, akik tüzelni kezdtek a közeledő vonatra. A vonatról kiküldött katonák elfoglalták a magaslatot, az összecsapásban pedig többen meghaltak, illetve megsebesültek. Ám már ennyi vérontás is elég volt, hogy megállítsa a királyi csapatokat, amelyeknek vezére nem tudta, hogy csupán pár száz kiképzetlen egyetemista áll velük szemben. Így felhagytak az előrenyomulással, és Károly király utasításait várták.<ref name="Opcit|n=Bencsik Gábor|o=132"/>
Károly maga azonban nem akart vérontást, így nem tett mást, mint várakozott és misét hallgatott [[Bicske|Bicskénél]], arra várva, hogy Hegedűs altábornagy visszatérjen, és átadják neki a város kulcsait. A bizonytalanság végzetesnek bizonyult, ugyanis ezen idő alatt Horthy és kormányzata megfelelő erősítést tudott hozni a főváros környékére. 11 órakor érkezett meg az első vidéki csapat, akiknek Horthy lelkesítő beszédet is mondott. Délután annyira megerősödtek a kormányhoz hű erők, hogy sikeres ellentámadást tudtak indítani, aminek köszönhetően visszafoglalták a Törökugratót.<ref name="Bencsik">{{Opcit|n=Bencsik Gábor|o=133}}</ref>
37. sor:
== Következmények ==
A csatavesztés komoly következményekkel járt Károly király számára, a vereséggel egy időben ugyanis saját hívei is elpártoltak tőle, így a nyugati megyék katonasága ismét Horthy parancsainak engedelmeskedett, a síneket felszedve pedig megakadályozták Károly távozását. Károlyt őrizetbe vették, majd a [[tihanyi apátság]]ba kísérték. Ezután már csak az maradt hátra, hogy megfelelően lezárják az ügyet, amelyet [[Edvard Beneš]] [[magyarellenesség|magyarellenes]] kampánya még sürgetőbbé tett. Beneš az esetet egy újabb megszállás előkészítésére próbálta felhasználni, amelyhez [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]] partnerre talált, míg a [[Román Királyság|románok]] igen higgadtan viselkedtek. A hisztériakampány arra sarkallta a magyar kormányt, hogy mihamarabb szabaduljanak meg Károlytól. Tartózkodási helyéül [[Madeira|Madeirát]] jelölték ki az antanthatalmak, odaszállításáról pedig egy angol cirkáló gondoskodott, és a király október 31-én hagyta el végleg az országot. Az országgyűlés később kimondta trónfosztását, majd 1922. április 2-án a tartózkodási helyéül kijelölt szigeten halt meg.<ref>{{Opcit|n=Bencsik|o=133–136}}</ref> A második visszatérési kísérlet nagy segítséget nyújtott Benešnek a [[kisantant]] létrehozásában.<ref>{{Opcit|n=Gulyás László|o=70–71}}</ref>
A csatában részt vevő egyetemista csapatok hamarosan megalapították a [[Turul Szövetség]]<nowiki/>et, mely a 20-as évek második felére Magyarország legnagyobb tagszámmal bíró egyetemi-ifjúsági szövetségévé és a Horthy-korszak meghatározó értelmiségi véleményformáló tényezőjévé vált.
== Források ==
| |||