„Lucius Tarquinius Superbus” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Burumbátor átnevezte a(z) Lucius Tarquinius Superbus római király lapot a következő névre: Lucius Tarquinius Superbus)
{{nincs forrás}}
{{személy infobox}}
 
'''Lucius Tarquinius Superbus''' (*?;a hagyomány ~szerint élt ? – [[i. e. 495|Kr. e. 495]] körül, uralkodott [[i. e. 535|Kr. e. 535]] – [[i. e. 509|Kr. e. 509]]) volt az ókori [[Római Királyság]] utolsó legendás királya. Folyamatosan háborúkat vezetett Itália népei ellen, népét pedig a terror eszközeivel tartotta kordában. Mikor engedte, hogy fia megerőszakolja Lucretiát, egy tisztes római asszonyt, Lucretia férje, [[Lucius Tarquinius Collatinus]] és társa, [[Lucius Iunius Brutus]] elűzték a király fiát.
 
Az ifjabb Tarquinius is nagy építő volt; Etruriából hozatott mestereket, munkásokat pedig a volscus és latin háborúk foglyai szolgáltattak. Befejezte a cloaca maximát és a capitoliumi templomot. E hatalmas épület pincéjében tartották zár alatt a jóskönyveket, melyeket a cumaei [[Szibüllák|Sibylla]] ajánlott fel Róma királyának. Az ihletett jósnő szavai szerint a városnak, sőt talán a világnak sorsa volt bennök megírva, s a kilenc könyvért értéköknek megfelelő összeget követelt. Tarquinius sokallta az árt; Sibylla eltávozott, s három könyvet tűzbe dobván, a megmaradt hatot ismét ugyanezért az árért kinálta. A király természetesen drágállotta, mire a Sibylla újra elégetett három könyvet, s az utolsó három könyvért is annyit kért, mint előbb. Ekkor végre Tarquinius megadta az összeget, s a háromszoros árú könyveket ezentúl a római állam legszentebb kincsei gyanánt őrizték. A legnagyobb válságok között időről időre ünnepiesen fölnyitották; a nagy tisztviselő, akire őrizetük bízva volt, jóslatot kért belőlük, s többször vált így a papok és nemesek kezében a kormányzás fontos eszközévé. E Sibylla-könyvek jelzik a görög szellem hatásának kezdetét Rómára.
126 612

szerkesztés