„Hang” változatai közötti eltérés

* [[Transzverzális hullám]] esetén a részecskék rezgési iránya merőleges a hullámterjedés irányára. Ilyen, amikor egy kötél egyik végét megrázva hullámot idézünk elő, ami végig terjed a kötélen. Hétköznapi értelemben „hullámzásra” gondolva ilyen transzverzális hullámot képzelünk magunk elé. Transzverzális hullám csak szilárd halmazállapotú anyagban alakulhat ki. Ugyanis csak szilárd anyagokban elég nagy a részecskék közötti vonzerő ahhoz, hogy a példánkban ''függőlegesen'' kilengő részecskéket a kilengés után visszahúzza eredeti helyükre, úgy, hogy közben ez a kimozdulás a szomszéd részecskére ''oldalirányban'' terjedjen tovább. Vízszintes kötél esetén például miközben a kötél egy adott pontja függőlegesen föl-le mozog, az összetartó erő elég erős ahhoz, hogy megrántsa-kilendítse a szomszédját is. Így alakul ki a sajátos, hullámként érzékelt mozgás, melyben a részecskék függőlegesen rezegnek, ám közben a rezgés a vízszintes szomszédokra átadódva, vízszintes irányban, „rezgésirányára merőleges irányban” terjed. (Ez csak a valós anyagmozgást jelentő mechanikai hullámokat érvényes, az elektromágneses hullámokra nem). A molekulákat és a köztük ható összetartóerőt még jobban modellezi, ha kötél helyett gyöngysorként felfűzött billiárdgolyókra gondolunk. Gázokban (levegőben) transzverzális hullámok nem jöhetnek létre, mivel a gázrészecskék közt nincsen összetartó erő, ezért nem tudják a szomszédjukat magukkal húzni, csupán billiárdgolyó módjára lökdösni. A kifeszített húron vagy membránon létrejövő hullámok is transzverzális hullámok. A húr transzverzális rezgése azonban – a levegőben már longitudinális (hang)hullámokat kelt.