„Neológia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Commonsba áthelyezett kép linkjének javítása |
a egyértelműsítés - Arad |
||
36. sor:
[[Fájl:Lőw Lipót.jpg|bélyegkép|240px|<center>[[Lőw Lipót]], a „legtudósabb rabbi”]]
A [[19. század]]tól kezdődően szinte egyszerre lép fel az a három társadalmi és vallási tényező, amely a neológ (más néven kongresszusi) irányzat létrejöttéhez vezetett. Az irányzat-szakadás fő oka az életmódbeli különbözőségből fakadt: nagy különbségek jelentkeztek a nagyvárosi és vidéki zsidóság, illetve akár egy településen belül is a módosabb, polgári életet élő, nyitottabb rétegek és a sokszor mélyszegénységben élő, a többségi társadalomtól elzárkózó, mélyen hagyományőrző rétegek között. A polgárosodás egyszerre szült egy külső és egy belső kényszert (nyomást) a hagyományoktól, főként pedig a külsőségekben megnyilvánuló hagyományoktól való részleges eltávolodásra. Részint a többségi társadalom nyomása (a magyarországi zsidóktól, ahhoz, hogy a [[19. század]] második felében országukban egyenrangú polgárokká válhassanak, elvárták, hogy vallási szokásaikon enyhítsenek és közeledjenek a befogadó nép alapvetően [[kereszténység|keresztény]] kultúrájához), részint a polgári életmódból (afféle önkéntes, belső nyomásként) fakadó természetes különbségek vezettek a neológ mozgalom és irányzat létrejöttéhez. Ezeket a jelenségeket csak tovább erősítette az a – részben külső – tényező, hogy az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] nyugatibb területein (sőt, Németországban is) épp ezidőtájt vette kezdetét számos olyan zsidó reformmozgalom, amely szintén felekezeti szakadást eredményezett. Ezek a külföldi mozgalmak a kezdeti időkben sokat hatottak a neológia megalapozóira – megjegyzendő ugyanakkor, hogy a neológ irányzat, számos nyugati reformirányzattól eltérően, nem változtatott a leglényegesebb vallási alapvetések egyikén sem, története során pedig többször határozottan konzervatív fordulatot vett.
A neológia újításai alapvetően az emancipáció és asszimiláció folyamataihoz kötődtek, és nem érintették a liturgikus rend alapjait. Változásokat hoztak azonban a prédikációban (a kötelezően [[Héber nyelv|héber]] és [[arámi]] liturgiát nem [[Jiddis nyelv|jiddis]], hanem [[Magyar nyelv|magyar]] prédikációkkal és magyarázatokkal kísérték), az öltözködési, viselkedési szokásokban és a zsinagógaépítészetben is (a zsinagógáknak például lehettek kisebb tornyaik, orgonájuk, keresztény típusú szószékeket emeltek az ortodox típusú bimák helyett, vagy inkább ''mellett'' a rabbik a katolikus papok reverendájára emlékeztető öltözetet kezdtek viselni, borotválkoztak és nem növesztettek pájeszt, stb.)
Mindezek a változások természetesen a szakadás intézményesedése előtt is fennáltak, és nem következményei, hanem inkább okai voltak a felekezeti szakadásnak.
Az irányzat tulajdonképpeni létrejöttét az [[ortodox-neológ szakadás|1868-as zsidó hitfelekezeti kongresszus]]tól számítjuk, noha a reformistentiszteletek (pl. az orgonahasználat) már korábban is lelkes támogatókra talált a magyar zsidóságon belül (egyik legelszántabb szorgalmazója [[Chorin Áron]] volt, aki már 1818-tól kezdődően állást foglalt a reformistentiszteletek bevezetése mellett){{refhely|Csirák}}.
Az 1868-as kongresszus célja éppen az lett volna, hogy kijelölje azt az egységes álláspontot, amit a magyarországi zsidóság képviselhet. Előre látható volt ugyanakkor, hogy erre az egységre már aligha van remény, az egymástól egyre inkább eltávolodó hitközségek képviselői között. A kongresszust 1868 december 10-re hívták össze a pesti megyeházára, [[Izraelita Egyetemes Gyűlés]] néven, és 1869 február 23-ig tartottak a tárgyalások. A viszonylag hosszú kongresszusnak azonban már az első napjaiban eldőlt, hogy a hitfelekezeti szakadás elkerülhetetlen: az ultra-ortodox meghívottak már a kongresszus első napján elhagyták a tárgyalótermet, példájukat pedig hamarosan követték az ortodox szemléletű hitközségek képviselői, de azok is, akik a két szemléletmód közötti álláspontot képviselték.
[[Fájl:Hungary Pecs 2005 June 030.jpg|bélyegkép|balra|250px|<center>Az 1869. július 22-én [[Lőw Lipót]] által felavatott [[pécsi zsinagóga]]]]
A magyarországi zsidóság a kongresszus következtében három részre szakadt: [[
A második fontos lépés a neológ irányzat megerősödésében az [[Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem]] 1877. október 6-i megnyitása (akkor még Rabbiszeminárium néven). Az egyetlen felsőoktatási intézményben összpontosított rabbi-, kántor- és sakterképzés biztosította az irányzat megerősödését, egységét és stabilitását, ugyanakkor híven tükrözte annak emancipációs törekvéseit: más történelmi egyházakhoz hasonlóan egyetlen nagy intézményben folyt az oktatás, eltérően a másik két zsidó irányzat gyakorlatától. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy az új intézményt nem [[jesiva|jesivának]], hanem – a keresztény terminológiából kölcsönzött kifejezéssel – ''szeminárium''nak nevezték. Ez az intézmény biztosította az irányzat számára, hogy a legegységesebb magyarországi zsidó felekezetté tudjon szerveződni (az itt végzett rabbik ugyanis ugyanazzal az egységesített tudásháttérrel rendelkeztek, az ország bármely pontjára kerültek is utóbb). Ez jelentős különbséget jelentett az ortodox jesivák oktatásmódjához képest, amelyekben mindig meghatározó szava volt egy-egy [[rebbe|rebbének]], akinek a szemlélete részleges eltéréseket mutathatott más rebbékétől, vagy akár saját utódaitól (ennek következtében az ultraortodoxia, főleg a haszidizmus mindig sokszínűbb és rétegzettebb volt a többi zsidó irányzatnál).
[[Fájl:Aaron Chorin.jpg|bélyegkép|190px|<center>[[Chorin Áron]], [[
A [[holokauszt]] a neológ irányzat követői számára is tragikus következményekkel járt. Mégis ennek az irányzatnak a követői élték túl a legnagyobb számban a népirtás borzalmait (főként a főváros dominánsan neológ zsidósága), aminek következtében a világháború után a neológia vált a legnagyobb, a megmaradt magyarországi zsidóság döntő többségét tömörítő irányzattá. Az említett nagy fokú szervezettsége, stabil intézményrendszere és központosított rabbiképzése folytán a tragédia utáni újjászerveződés területén is hatékonyabb volt a másik két felekezetnél – ami végül is évtizedekre monopol helyzetbe hozta. Ezt a helyzetet erősítette, hogy a kommunista hatalom a [[MAZSIHISZ]] keretei közé kényszerített minden magyarországi hitközséget, illetve hogy a pesti rabbiszemináriumot ismerte el a rabbiképzés egyetlen törvényes intézményeként. A látszólagos előnyök ellenére azonban ez a korszak rengette meg a legerőteljesebben a neológ közösséget is. Az egyházellenes állami törekvések és az erősödő ateizmus sokakat fordított el az egyháztól, és noha országosan a százezret is meghaladó számúra becsülték a zsidó lakosságot, ennek csak egy töredéke maradt alkalmi templombajáró (a hagyományokat maradéktalanul még ennél is jóval kevesebben követték).
Sokakban elhalványult a zsidó identitástudat, és – a pártállami nyomás mellett – az egyre több vegyesházasság is gyengítette az irányzatot. Hatalmas nyomást jelentett az az identitásprobléma is, amit a [[holokauszt]] okozott az emancipált zsidóság körében – ez sokakban az asszimiláció útjának kudarcát jelentette. Az erősödő [[cionizmus]] és a (részben kénytelen) öntudatra ébredés sokak számára hozta el a döntést, hogy Izraelt tekintse hazájának, és elhagyja az országot. Mindezen körülmények ellenére a neológ zsidók többsége ma is elsődlegesen a magyarsághoz tartozónak tekinti magát, ugyanakkor büszke vallására, hagyományaira.
Az [[alijázás]] (Izraelbe való kivándorlás) tovább apasztotta a hívők számát, amivel párhuzamosan a rabbiutánpótlás is veszélybe került (számos rabbi és rabbinövendék vándorolt ki Izraelbe és Amerikába a kommunizmus nyomása elől). Hogy mégis megmaradhatott az intézményes rabbiképzés és a vallási oktatás (az [[Anna Frank Gimnázium]]ban), abban elsősorban [[Scheiber Sándor]] főrabbinak voltak múlhatatlan érdemei.
59. sor:
A rendszerváltozás után az irányzat újra fejlődésnek indult, új épületekkel és intézményekkel gyarapodott (és elvesztett tulajdonainak egy részét is visszaszerezte). Megerősítette oktatási rendszerét, gimnáziumának, mely Scheiber főrabbi nevét vette fel ([[Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola]]) új, korszerű épületet építtetett. Az iskola (és óvodái) révén a felekezet biztosítani tudja tagjainak vallásos nevelését az óvodától akár az egyetemig is. Céljuk ''olyan fiatalok nevelése, akik önálló gondolkodásra képesek, műveltek, az elméleti felkészültség mellett a gyakorlati életben is képesek eligazodni, a magyarsághoz tartozónak vallják magukat, vállalják zsidóságukat, ápolni kívánják a zsidó hagyományokat.''{{refhely|Iskola}}
Az irányzat ma is a legnagyobb zsidó felekezetnek számít az országban – igaz, monopolhelyzete a rendszerváltozással megszűnt. Ma már újra jelen vannak a [[MAZSIHISZ|MAZSIHISZ-től]] függetlenül szerveződő ortodox (modern ortodox), ultraortodox (különböző [[haszid]] és [[háredi]]), [[szefárd]] és [[Status quo ante]] közösségek is (igaz, utóbbiak ma egy ortodoxabb szellemiséget képviselnek történelmi elődeiknél). Ugyanakkor olyan zsidó irányzatok is meghonosodtak, amelyeknek alig vannak történelmi előzményeik az országban. Több [[reform zsidóság|reform]] (más néven ''progresszív'') zsidó közösség is létezik Magyarországon ([[Szim Salom]], Bét Orim (Fények Háza) Közösség), de a fővárosban megjelentek a reform és ortodox irányzatok között elhelyezkedő, külföldön létrejött [[konzervatív zsidóság|konzervatív]], illetve az ennek európai ágát képező [[mászorti zsidóság|mászorti]] irányzatok magyarországi közösségei is.
A mai korban tehát a neológia a legszélesebb körű zsidó intézmény Magyarországon és középúton helyezkedik el a konzervatív és az ortodox irányzatok között. A vallási előírások és ünnepek hagyományos megtartását, valamint a tanulást szorgalmazza, mellyel reméli, hogy a zsidóság ismét visszatalál eredeti gyökereihez, és a magyarságba integrálódva is szilárd zsidó identitással rendelkezhet.
67. sor:
[[Fájl:Sinagoga Neologa Oradea.jpg|bélyegkép|250px|<center>A [[nagyvárad]]i [[Neológ zsinagóga (Nagyvárad)|neológ zsinagóga]]]]
A neológ zsidóság legnagyobb központjai a polgárosult nagyvárosok voltak (legfontosabbként [[Budapest]]), míg az ortodoxia a vidék zsidósága körében volt elterjedtebb. Az irányzatok elterjedtsége földrajzilag is változó volt: Közép- és Nyugat-Magyarországon, a [[Partium]], a [[Bánság]] nagyvárosaiban és a [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]] gazdagabb városaiban zömmel neológ közösségek éltek, míg az ország északi és északkeleti részei határozottan ortodox területek voltak, erős [[haszid]] befolyással (mindenekelőtt [[Máramarossziget]] és [[Szatmárnémeti]]). A főváros mellett a legfontosabb neológ központok közé tartozott [[Nagyvárad]], [[Pécs]], [[Szeged]], [[Temesvár]], [[Arad (Románia)|Arad]], [[Szabadka]], de fontos központ volt még [[Miskolc]], [[Pápa (település)|Pápa]], [[Kolozsvár]] és [[Nagykároly]] is.
=== Mai elterjedése, központjai ===
A neológia napjainkban elsősorban a főváros zsidóságára jellemző. A vidék neológ közösségei erősen megfogyatkoztak, de továbbra is jelentős neológ központnak számít [[Szeged]], [[Kecskemét]], [[Pécs]], [[Sopron]], [[Veszprém]], [[Miskolc]].
==== Határon túli közösségek ====
100. sor:
[[Fájl:Szegedzsinagoga2.jpg|bélyegkép|balra|220px|<center>A [[Szegedi zsinagóga|szegedi Új zsinagóga]] belső tere (itt volt főrabbi [[Lőw Lipót]], majd fia, [[Lőw Immánuel]] is)]]
A fent említett különbség mára kevésbé releváns, amennyiben a rabbik a Magyarországon ma jelenlevő ortodox és ultraortodox irányzatok többségében (így pl. a [[lubavicsi haszid]] közösségben) is többnyire magyar nyelven tanítanak és magyarázzák az írásokat. A különbség inkább abban áll, hogy míg a neológok esetében ez ideologikus indíttatású változtatás volt (és a nemzettudat kérdésével állt összefüggésben), addig az ortodoxoknál pusztán praktikus szempont, és nem jelez semmiféle ideológiai indíttatást vagy mélyebb nemzeti identitáskérdést.
A magyar nyelv fontos szerepet kapott a vallásos kiadványokban is. Az imakönyvekben megjelentek a magyar fordítások (a héber eredeti mellett), és a fontosabb imák fonetikus átírásai is (azok számára, akik nem értenék meg, vagy akár elolvasni is nehezen tudnák a héber nyelvű szövegeket). A nyelvi kérdés ugyanakkor identitáskérdést is jelzett. A neológok identitástudatában a magyarsághoz való tartozásnak sokkal fontosabb szerepe volt, mint az ortodoxok esetében. Míg számos ortodox (főként [[haszid]]) rabbi kifejezetten tiltotta a keresztényekkel való, akár nyelvi kommunikációt is, addig a neológok identitástudatában a magyar nemzethez való tartozás és a magyar anyanyelvűség fontos teret nyert. A neológok többsége alapvetően vallásként tekintett saját zsidóságára, nem pedig nemzeti identitásként, a „zsidó nép” fogalmát pedig inkább vallási alapon közelítette meg (ahhoz hasonlóan, ahogy a keresztények közössége is egy nemzetek feletti „kiválasztott népként” vagy „nyájként” határozza meg önmagát). Ebben a vonatkozásban a neológia a nyugat-európai és amerikai reformmozgalmakhoz hasonló álláspontot képvisel
109. sor:
=== Öltözködés ===
A neológ zsidók egyik fontos jellemzője, hogy öltözködésükben, köznapi szokásaikban nem tértek el a többségi társadalom polgári rétegeitől. Tartózkodtak a külsőségektől, és legtöbbször a szakállukat is az éppen aktuális divat szerint nyírták vagy leborotválták (vallási jelentőséget nem tulajdonítottak neki). Nem viseltek pájeszt mint az ultraortodoxok, és a civil életben tartózkodtak a megkülönböztető vallási ruhadaraboktól, jelképektől. A keresztény vallású magyar polgársághoz hasonlóan a templomra (zsinagógára) korlátozták a vallási élet megélését. A rabbik és kántorok a mindennapi életben szintén tartózkodtak a külsőségektől, a szertartások alkalmával pedig egy [[reverenda|reverenda-szerű]], egyes elemeiben a katolikus, döntően azonban inkább egyes protestáns lelkészi öltözékekre emlékeztető ruházatot és fejfedőt viseltek (illetve viselnek a mai napig). Habár manapság egyre több neológ közösségben is a jellemzően orthodox öltözködés jelenik meg. Az öltözködés tekintetében is vitatható tehát, hogy különálló irányzatról, vagy az orthodoxia egy bizonyos fajtájáról beszélünk a neológia esetében.
=== Teológia, szokások, vallásgyakorlat ===
129. sor:
A neológia már a kezdetekben is tudatosan féken tartotta saját sorai közt a merész, nyugat-európai típusú reformtörekvéseket. Ezek a távolságok az idővel csak még tovább nőttek a neológia és a [[reform zsidóság]] között. A reform irányzatok felől nézve a neológia tulajdonképpen egy nemzeti specifikumokkal és néhány sajátos újítással bővült ortodoxiának tűnik. A mászorti és konzervatív irányzatok hosszú ideig nagyon közel álltak a neológiához (a neológiát sokáig egy sajátosan magyar mászortinak tartották). A hatvanas évektől kezdődően azonban a konzervatív irányzat fokozatosan nyitni kezdett a kortárs problémákra és egyre liberálisabb válaszokat adott a század második felében jelentkező kérdésekre. Ennyiben a konzervatív irányzat mára tulajdonképpen egy óvatos reformzsidóság képét mutatja. [[Bíró Tamás]] megfogalmazásában a konzervatív és reform irányzatok között ''a különbség abban áll, hogy míg a reform a társadalmi változások élére áll (*), addig a conservative mozgalom, kisebb-nagyobb időkéséssel, hosszabb vitákat követően, de „enged” a kor kihívásainak.''{{refhely|Bíró}}
A konzervatívok „engedékenységéhez” képest a neológok rendre „ortodox” válaszokat adtak a hatvanas évek óta felmerülő kihívásokra. Nemcsak az olyan, a konzervatívok körében is vitás kérdésekre adtak mereven hagyományőrző válaszokat, mint az azonos neműek házassága és nemi életének tiltása (vagy korlátozása), vagy a nők beleszámítása a minjenbe, de a hívek szintjén sem támogatták például a férfi és női hagyományok és szerepek közötti különbségek felszámolását (míg egyes konzervatív közösségekben a nők [[kipa|kipát]] és [[tálesz]]t ölthetnek, addig a neológoknál ez tilos). Nincsenek továbbá női rabbik (noha a női rabbikat ma már a konzervatív közösségek is elismerik, sőt, egy amerikai orthodox közösségben is választanak női vallási vezetőt), és a legtöbb helyen a nők és férfiak külön padsorokban ülnek a zsinagógákban – igaz, az ortodoxokhoz képest nagy újítás, hogy nem kerülnek válaszfal mögé, nem kell a férfiaktól elzártan imádkozniuk. De ebben az esetben is figyelnek, hogy az elválasztás háláchikus szabályainak (legalább kb 80
== Intézmények és szervezetek ==
| |||