„Első bécsi döntés” változatai közötti eltérés

A nagyhatalmak támogatása közül [[Németország]]ét tartotta a legfontosabbnak a magyar külpolitika, ugyanis [[Európa|Európában]] csak ők rendelkeztek hasonló revíziós igénnyel. Már a [[weimari köztársaság]] is érdekelt volt a [[versailles-i békeszerződés]] rendszerének lassú lebontásában, ez Hitler hatalomra jutásával pedig egyre jobban erősödött. Az [[1930-as évek]] közepétől a németek nagy hangsúlyt helyeztek a külföldön élő [[németek]] helyzetének javítására és 1937-ben [[Darányi Kálmán]]nal is közölték elégedetlenségüket, ami végül a [[Volksbund]] magyarországi létrejöttéhez vezetett. A Csehszlovákiában való közös fellépésükről 1938. február 10–12-én Budapesten tárgyalt a [[Szudétanémet Párt]] és az [[Egyesült Magyar Párt]] több vezetője.<ref name="szarka" />

 

 

Az [[Anschluss]]t követően Németország új célpontja Csehszlovákia lett, amelyet katonai vagy diplomáciai eszközökkel kívántak felbomlasztani. Magyarország már 1937-től igyekezett egy esetleges katonai akcióban a neki szánt szerepet megtudakolni, azonban a németek elzárkóztak a katonai együttműködéstől. A németek 1938 tavaszán a [[Zöld terv]] végrehajtását látszottak preferálni, ám több szempont, így az agresszornak szánt Magyarország meghátrálása miatt erről később letettek. Az augusztus 22-én kezdődött [[kiel]]i tárgyalások is egyértelművé tették, hogy Magyarország katonailag nem áll készen a neki szánt szerep betöltésére és több szempont miatt a [[Felvidék]] teljes revíziója sem reális elképzelés. A német diplomáciában ezalatt egyre inkább előtérbe került a magyar etnikai revízió alternatívája a teljes revízióval szemben. A magyar kormányzat is ezt tartotta reális megoldásnak, ám elvek szintjén sosem szakadt el a teljes revízió gondolatától.<ref name="szarka" />