„Téli háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
{{egyért3|Téli hadjárat (egyértelműsítő lap)||Téli háború}} |
a →Magyar vonatkozások: egyértelműsítés - Teleki Pál |
||
119. sor:
== Magyar vonatkozások ==
Csak [[Magyarország]] küldött önkénteseket olyan szervezett egységben, ahogy azt a finnek kezdetben kívánták. Magyarországon az önkéntesek toborzását a háttérből gróf [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] kormánya szervezte. A toborzási felhívást tartalmazó röplapok december 16-án jelentek meg és márciusig kb. 25 000 férfi jelentkezett önkéntesnek a megtámadott [[finnugor nyelvrokonság|rokon nép]] megsegítésére. A jelentkezőket nagyon megszűrték: csak büntetlen előéletű, nőtlen, letöltött katonai szolgálattal rendelkező férfiak jelentkezhettek, akiknél megvizsgálták, hogy nem [[kommunizmus|kommunista]]-szimpatizánsok -e. Végül ezt a számot lecsökkentették 5000 főre, amelyből egy [[zászlóalj]] 344 fővel, [[Nagy Imre (katona)|Kémeri Nagy Imre]] [[főhadnagy]] vezetése alatt meg is érkezett [[Finnország]]ba. Főleg [[Budapest]], [[Nagykanizsa]] és [[Debrecen]] környéki férfiak utaztak ki Finnországba. A 344 főből álló [[zászlóalj]] 24 tisztet illetve tisztjelöltet, 52 altisztet, 2 orvost, 2 tábori lelkészt és 264 fő legénységi állományú egyént foglalt magába.
[[Fájl:A teli haboru magyar onkenteseinek utja.PNG|bélyegkép|550px|A magyar önkéntesek útja Finnországba (piros vonal) és vissza (kék vonal) a Téli háború alatt és után.]]
125. sor:
A magyar katonák [[március 2.|március 2-án]] érkeztek meg Finnországba, egy hónapos magyarországi kiképzés, majd hosszú, az egész [[európa]]i [[kontinens]]t nyugatról megkerülő út után. A magyar önkéntesek Nyugat-Európában különvonaton utaztak, mint „sítáborba utazó turisták”. [[Edinburgh|Edinburgh-ból]] [[Bergen]]be angol védelem mellett hajóztak be, mivel a [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] és a [[Német Birodalom]] közötti hadiállapot miatt tartani lehetett német támadásoktól. Fegyvereket nem vittek magukkal, de a magyar kormány más utakon összesen 1 millió pengő értékben küldött hadfelszerelést, hadianyagot Finnországba. (Például [[Szent-Györgyi Albert]] a [[Nobel-díj]]ához kapott összeget teljes egészében Finnországnak ajánlotta fel.)
A hosszú út oka az volt, hogy a Németország nem engedélyezte sem csapatok, sem hadianyag áthaladását a területén (egyrészt a [[Molotov–Ribbentrop-paktum]] miatt; másrészt pedig mert gr. [[Teleki Pál (politikus)|Teleki Pál]] miniszterelnök nem engedte meg, hogy a [[Wehrmacht]] magyar vasútvonalakat használjon [[Lengyelországi hadjárat|Lengyelország lerohanásához]]) és hazánk a területgyarapodások ([[Első bécsi döntés]]) miatt még rosszabb viszonyban volt szomszédaival (bár azok is a [[Tengelyhatalmak|tengelyhez]] tartoztak). A magyar kormány által szervezett zászlóaljon kívül még kb. 20 fő érkezett Magyarországról Finnországba teljesen egyénileg. Az önkéntesek kiválasztásánál előnyt jelentett a harctéri tapasztalat, ezért több olyan katona is csatlakozhatott, akik korábban a [[spanyol polgárháború]]ban, illetve felvidéki és erdélyi katonai akciókban részt vettek. Erről tanúskodnak azon Lapuai Múzeumban őrzött archív negatívok, amelyeken a katonák a [[Felvidék]] felszabadításában (1938) részt vállaló katonáknak kiosztott "[[Felvidéki Emlékérem|Felvidéki Emlékérmet]]" viselnek.
A magyar katonák első célállomása [[Lapua]] volt , itt kapták meg a Finn Hadsereg öltözékét és hadi felszerelését. A tisztek civil házakban, családoknál laktak, míg a közlegények szállását az iskola épületében oldották meg. A SISU különítményen belül a magyarok egy külön, jól szervezett egységet alkottak.
| |||