„SM U–22 (Osztrák–Magyar Monarchia)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
befejezve |
|||
1. sor:
{{Hajó infobox
| név = SM U–22
15 ⟶ 14 sor:
| építés kezdete = [[1915]]. [[december]]e
| vízrebocsátás = [[1917]]. [[január 27.]]
| szolgálatba állítás = [[1917]]. [[
| szolgálat vége =
| sorsa = Az első világháború után jóvátételként [[Franciaország]]nak ítélték és 1920-ban szétbontották
| konstrukció =
| vízkiszorítás = 173 t / 210 t
44 ⟶ 43 sor:
}}
Az '''SM ''U-22''''' a [[Császári és Királyi Haditengerészet]] Havmanden-osztályú tengeralattjárója volt, építését a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG) végezte. [[1917]]. [[november 23.|november 23]]-án állították szolgálatba, és a háború utolsó hónapjaiban több bevetést is végrehajtott az olasz partok közelében, azonban mind eredménytelenül zárult. A háború befejezését követően Franciaországnak ítélték jóvátételként, ahol 1920-ban szétbontották.
==Tervezése és építése==
52 ⟶ 51 sor:
Az SM U-22 gerincét 1915. decemberében fektették le, 1917. január 27-én bocsátották vízre, öt hónappal az U-21-es vízre bocsátását követően. Az elkészült új tengeralattjáró a már megépült-és épülő testvérhajóival (U-20, U-21, U-23) együtt későbbi próbaútjaikon nyilvánvalóvá vált, hogy a Hamvaden-típusú tengeralattjárók 1917-re nagyrészt elavulttá váltak, emellett rengeteg technikai hibára derült fény, mely akadályozta a hajók eredményes tevékenységét.
==Szolgálata==
A tengeralattjáró nemsokkal elkészülte után próbautakon vett részt, 1917. június 9-10. éjjelén azonban a kikötőben álló hadihajó elsüllyedt. Az esetről a cs. és kir. flottaparancsnokságnak többek közt azt jelentették, hogy a III-as számú merülőtartályt -aminek a légtelenítő szelepe nem volt rendesen szigetelve- a hajómester nem zárta be megfelelően, lassan megtelt vízzel és a fejnehézzé váló hajó elsüllyedt.
A balszerencsés tengeralattjárót másnap kiemelték, majd javítását követően október 6-án újra vízrebocsátották. November 18-án Fiuméból áthajózott Póla kikötőjébe. Itteni tartózkodása során állt hivatalosan is hadrendbe 1917. november 23-án. December 5-én futott ki első őrjáratára, a [[Pó]] torkolata elé. December 9-én észlelt és megtámadott egy olasz PN-naszádot, azonban egy hirtelen fellépő periszkóp-meghibásodás következtében a hajó parancsnoka, [[Josef Holub]] sorhajóhadnagy kénytelen volt felhagyni az akcióval. A tengeralattjáró másnap visszatért Pólába.
1917. december 15-17. között a hajó ismét a Pó torkolatánál járőrözött. December 29-én a hajó parancsnokságát az addigi első tiszt [[Friedrich Sterz]] sorhajóhadnagy vette át. 1918. január 3-án a hajó ismét őrjáratozásra indult a Pó-folyó torkolata elé, támadást kísérelt meg egy olasz tengeralattjáró ellen, azonban a rossz időjárás miatt kénytelen volt felhagyni az akcióval, és másnap befutott Rovignóba. Január 5-én innen futott ki újra, majd sikertelenül próbált megtorpedózni egy olasz torpedónaszádot, majd két ellenséges gőzhajót. Január 6-án visszatért Rovignóba, ahonnan Brioniba, majd Pólába hajózott. Innen helyezték át 1918. január 16-án [[Trieszt]]be.
Január 16-tól több bevetést is végrehajt [[Velence (Olaszország)|Velence]] kikötője ellen, azonban ezek nem hoznak sikert. Február 5-én az U–22-est [[Chioggia]] mellett egy olasz repülőgép támadta meg és hét bombát dobott rá. A repülőgép felbukkanását követően Sterz sorhajóhadnagy azonnal gyorsmerülésre adott parancsot, így a tengeralattjáró sértetlenül vészelte át a támadást. Tavasszal a hajót a [[Kotori-öböl|Cattarói-öböl]]be helyezték át, ahova 1918. május 5-én érkezett meg. Megérkezését követően Pólába indult, ahol javításon esett át, mivel a Cattaróba vezető hajóút során a búvárnaszád egyik elektromotorja meghibásodott. Augusztus 9-én tért vissza Cattaróba, ahonnan október 3-án indult járőrözésre a montenegrói partok elé. Több bevetést hajtott végre Antivari és Medua irányában. 1918. október 18-án ellenséges repülők támadták meg. Október 9-én az U–22 sikertelenül támadott meg egy ellenséges cirkálót.
Október 17-én Gravosába indult, ahonnan visszahajózott a Cattarói-öbölbe. Itt érte a háború vége, november 1-ével antant felügyelet alá került. Az 1920-as békeszerződés értelmében Franciaországnak ítélték jóvátételként, ahol még ugyanabban az évben szétbontották.
==Parancsnokai==
<center>
| |||