„Első vatikáni zsinat” változatai közötti eltérés

A 20. egyetemes [[zsinat]] összehívásával [[IX. Piusz pápa]] legfőbb törekvését igyekezte alátámasztani: az [[egyház]] belső, hitbéli és külső, kormányzati egységét a kor vallásellenes nézeteivel szemben. Már a [[szeplőtelen fogantatás]] tanának ünnepélyes kihirdetése [[1854]]-ben, majd a japán vértanukvértanúk szentté avatása [[1862]]-ben, valamint [[Péter apostol|Szent Péter]] és [[Pál apostol|Szent Pál]] [[apostol]] ''vértanuságánakvértanúságának 18 százados évfordulója'' [[1867]]-ben is ezt a célt szolgálta, és a [[püspök]]ök százait vonzotta Rómába. Pius pápa [[1849]] óta foglalkozott a [[zsinat]] gondolatával. Először azonban csak [[1864]]-ben titokban húsz [[bíboros]]t, majd egy év múlva 40 [[püspök]]öt kérdezett meg – közöttük ''[[Scitovszky János]]'' magyar bíboros hercegprímást is és ''[[Roskovány Ágoston]]'' nyitrai püspököt is – az egyetemes [[zsinat]]razsinatra vonatkozólag. Mivel többségük a [[zsinat]] mellett foglalt állást ''(Scitovszky nem tartotta az időt alkalmasnak)'', [[IX. Piusz pápa]] a zsinatot [[1867]]. [[június 29.|június 29-én]] meghirdette, és pontosan rá egy évre bullájával [[1869]]. [[december 8.|december 8-ára]] a [[Vatikán]]ba összehívta.

Az egyetemes [[zsinat]]otzsinatot megelőzően Nyugat-Európában a pápai primátust illetően heves teológiai vita robbant ki. Kialakult ugyanis a [[liberális]] támadások ellenhatásaként egy harcias ''[[ultramontánus]]'' szellem, amelynek szélsőséges iránya a híres [[franciák|francia]] újságíró, ''[[Louis Veulliot]]'' (+[[1883]]), ''("L' Univers")'' és a római jezsuiták ''("La Civilitá Cattolica")'' vezetésével nemcsak a [[pápai tévedhetetlenség]] kimondását sürgette, hanem a valóságos pápa-kultuszt is űzőttűzött. Ez természetesen sok teológusnál ellentmondást váltott ki, főként [[Németország]]ban, ahol a jeles történész, ''[[Ignaz von Döllinger]]'' (+[[1890]]) Janus név alatt egy vitairatban ''("Der Papst und das Konzil", 1869)'' kelt ki az [[ultramontánus]] nézetek, nevezetesen a [[pápa (egyházfő)|pápai]] csalatkozhatatlanság ellen.

Amikor a [[zsinat]] megnyílt, csaknem 700 zsinati atya volt Rómában, de 35%-uk az [[olaszok|olasz]], 17%-uk [[franciák|francia]] nemzethez tartozott, ami a latin [[ultramontán]] szellem túlsúlyát jelentette; különösképpen, mivel a kúria maga is kizárólag [[ultramontán]] nézeteket vallott. A [[zsinat]] irányítása ''(bizottsági tagok kinevezése, témák kiválasztása, a vita vezetése stb.)'' így teljesen az [[ultramontán]]usokultramontánusok kezébe került, akik fanatikus püspökök befolyása alatt állottak (H. Manning westministeri érsek, ''[[V. Dechamp]]'' Mechelen-i érsek, ''[[L. Martin]]'' paderborni püspök). A kb. 80 tagot számláló ellenzék főképp a [[németek|német]] nyelvterületről és Közép-Európából jött. Az ellenzéki [[püspök]]ök nem tartották az időt alkalmasnak, hogy a [[zsinat]] a pápai csalatkozhatatlanság tanával, vagy a liberális államokat súlyosan érintő hittételekkel foglalkozzék, mert állami megtorlástól tartottak, de néhány közülük a pápa tévedhetetlenségében sem hitt, mert az általános dogmatikai fejlődések Közép- és Kelet-Európában a [[jozefizmus]] gátat vetett és ott a pápai infallibilitás (tévedhetetlenség) nem vált általános teológiai tanítássá. Pontosan ezt a felfogást vallotta a [[magyar püspöki kar]] is [[Jekelfalusy Vince]] székesfehérvári püspök és [[Kreusz Krizosztom]] pannonhalmi főapát kivételével.

=====A konstitúció 4. fejezete tartalmazza a '''[[pápai tévedhetetlenség]]''' [[dogma|dogmáját]]=====

A '''pápai tévedhetetlenség''' [[Dogma (fogalom)|dogmájának]] igénye azt követöenkövetően merült fel, hogy [[IX. Piusz pápa]] 1854 december 8-án kihirdetett [[Szeplőtelen fogantatás]]ról (''Immaculate Conception'') szóló dogmáját. Ez azelőtt csak ún. „ajánlott hittétel tétel” (''sententia fidei proxima'') volt. Bár a dogmát általánosságban az egyházi vezetők elfogadták a viták lezárására felmerült az igény a pápai tévedhetetlenségnek dogmává emelésére. <ref>[http://www.newadvent.org/cathen/15303a.htm The Catholic Encyclopedia]</ref>

Victor-Augustus Dechamps [[Mechelen-Brüsszeli érsekség|Mechelen]] érseke, Belgium [[prímás]]a a dogma [[Leuveni Katolikus Egyetem]] hittudósai által megfogalmazott első szövegtervezetét 1869. karácsonyán terjesztette a zsinat elé. Az első szövegváltozat vitája 1870. február elejéig tartott; végül 500 főpap támogatta (bár nem mindegyik írta alá) és 136 ellenezte azt. Az első nyomtatott változatot május. 9-én kapták meg a résztvevők. Ezt követte egy egy hónapig tartó általános vita. Majd a június. 6. és július. 13. között 22 szekcióban, több száz felszólalással, lefolytatott részletes vita. A 85. általános ülésen, július. 13-án, szavaztak először a teljes tervezetről. A szavazáson 601-en vettek részt, közülük 451-en szavaztak támogatólag, 62-en tartózkodtak, és 88-an ellenezték a pápa tévedhetetlenségének dogmába foglalását. A megismételt szavazásra július. 18-án került sor. Ezen a szavazáson IX. Piusz pápa elnöklése mellett már csak 435 főpap vett részt, mivel az ellenzékbe került püspökök időközben elhagyták Rómát. Így nem volt akadálya a dogma majdnem egyhangú elfogadásának. A szavazáson 435 főpap szavazott. Közülük mindössze ketten: Aloisio Riccio [[Caiazzo]] és Edward Fitzgerald [[Little Rock]] püspöke szavazott a pápai tévedhetetlenség dogmája ellen.

A római katolikus egyház [[Pápaipápai tévedhetetlenség|pápai tévedhetetlenségről]]ről szóló dogmáját 1870. július. 18-án hirdették ki.

A katolikus egyház püspökei elfogadták a tévedhetetlenség dogmáját. Csupán Németországban lépett ki a katolikus egyházból a hívők egy része, akik Ignaz von Döllingert követve megalapították az Ókatolikus Egyházat. Döllingert és követőit a katolikus egyház [[Kiközösítés|kiközösítette]].