„Ordovícium–szilur kihalási esemény” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Lehetséges okai: Hozzáférés ideje (WP:BÜ), replaced: Retrieved → Hozzáférés ideje: |
a 1 link korr. AWB |
||
10. sor:
A legelfogadottabb elmélet szerint e kihalást egy hosszan elnyúló jégkorszak – a [[fanerozoikum]] talán legnagyobb eljegesedése – okozhatta a [[hirnanti]] korszakban, amely véget vetett az ordovíciumra egyébként jellemző melegházi körülményeknek. Ezt megelőzően csökkenhetett a [[légkör]] [[szén-dioxid]] tartalma, ami területenként eltérő hatást gyakorolhatott a legnagyobb [[biomassza|biomasszát]] tartalmazó sekély tengerek élővilágára.
A déli szuperkontinens, a [[Gondwana (őskontinens)|Gondwana]] ebben az időben a [[Déli-sark]]ra sodródott és jégsapka alakult ki rajta. Ennek nyomait kimutatták a mai [[Észak-Afrika]] és a vele akkoriban egybefüggő [[Dél-Amerika]] [[késő ordovícium]] kori kőzetrétegeiben. Az eljegesedés ([[glaciális]]) vizet von ki a világóceánból és csökkenti a tengerek szintjét, míg a vele jégkorszakok idején periódusonként váltakozó jégolvadás ([[interglaciális]]) növeli a tengerek szintjét. A víz visszahúzódásakor az ordovíciumban óriási területeket borító sekély tengerek élővilágának bizonyos csoportjai kipusztultak, és amikor visszatért a víz, már egy genetikailag szegényesebb élővilágot hozott vissza magával, majd ez többször így ismétlődött.(Emiliani 1992 p. 491). Az [[Észak-Amerika|észak-
Mindeközben a glaciálisok és interglaciálisok váltakozása az óceánok vízáramlásának rendszerét is időről időre változásokat idézett elő, többek közt a mélyóceáni áramlatok volumenében és a vízfenék [[oxigén]]ellátottságában. Mindezek további kipusztulásokhoz vezethettek.
|