„Canterburyi Szent Ágoston” változatai közötti eltérés

Miután a [[Római Birodalom|római]] [[Római légió|légiók]] 410-ben elhagyták Britannia provinciát, a [[Brit-sziget|Nagy-Britannia]] lakosainak egyedül kellett megvédeniük magukat a szászok támadásai ellen. A sziget lakosságát már Britannia szétesése előtt is keresztény hitre térítették, még eretnekük is volt, [[Pelagius]]. A légió kivonulása után a déli partokat pogány törzsek népesítették be, de a sziget nyugati fele keresztény maradt. A brit egyház a rómaitól külön fejlődött, rájuk az ír szigetet megtérítő misszionáriusok voltak hatással.<ref name=Hindley3>Hindley ''Brief History of the Anglo-Saxons'' pp. 3–9</ref><ref name=Mayr78/> A brit egyházra inkább a kolostorok, semmint a püspökségek voltak a jellemzők. A két egyház között eltérés mutatkozott a [[húsvét]] dátumának megállapításában és a papok által hordott hajviselet, a [[tonzúra]] jellemzőiben is.<ref name=Mayr78>Mayr-Harting ''The Coming of Christianity'' pp. 78–93</ref><ref name=Yorke115>Yorke ''Conversion of Britain'' pp. 115–118 tárgyalja részletesen a kelta egyház témáját, és azt, hogy ez pontosan mi volt.</ref> A kereszténységnek a keleti parton való túlélésére utaló bizonyítékok közé tartozik Szent Alban kultuszának fennmaradása és az ''eccles'', a latin ''egyházért'' kifejezésnek az angol településnevekben való megléte.<ref name=Yorke121>Yorke ''Conversion of Britain'' p. 121</ref> Arra vonatkozó nincsenek bizonyítékok, hogy ezek az őskeresztények próbáltak volna téríteni az angolszászok körében.<ref name=ASE102>Stenton ''Anglo-Saxon England'' p. 102</ref><ref name=Harting32/>

Ez volt a háttér, amelynek ismeretében I. Gergely pápa 595-ben úgy határozott, hogy hittérítőket küld az angolszász területekre.<ref name=ASE104>Stenton ''Anglo-Saxon England'' pp. 104–105</ref> Kentet Æthelberht irányította, aki 588 előtt vette feleségül Berta frank királyi hercegnőt,<ref name=ASE105>Stenton ''Anglo-Saxon England'' pp. 105–106</ref> a [[merovingok|meroving]] király, [[I. Charibert frank király|I. Charibert]] lányát. Házasságával egy időben magával vitte Kentbe Liudhard püspököt is,<ref name=DNBBertha>Nelson "Bertha (b. c.565 körül – 601 vagy később)" ''Oxford Dictionary of National Biography''</ref> akivel Canterburyben felújítottak egy római korból származó templomot,<ref name=Hindley33>Hindley ''Brief History of the Anglo-Saxons'' pp. 33–36</ref> talán a mai [[Canterburyi Szent Márton-templom]]ot. Bár Æthelberht angolszász szokást követő pogány volt, feleségének megengedte a vallásgyakorlást. Berta egyik életrajzírója azt állítja, hogy Æthelberht felesége hatására kérte meg Gergely pápát, hogy küldjön hozzá hittérítőket.<ref name=DNBBertha/> Ian Wood történész feltevése szerint a kezdeményezés egyszerre érkezett a kenti udvar és a királynő oldaláról.<ref name=Wood10>Wood "Mission of Augustine of Canterbury" ''Speculum'' pp. 9–10</ref> Más történészek úgy vélik, hogy bár az indíték homályos, maga Gergely küldte a misszionáriusokat. [[Szent Béda]] egyik híres története szerint a római rabszolgavásáron Gergely találkozott szőke angolszász rabszolgákkal, és ekkor döntött úgy, hogy megtéríti ezt a népet.<ref>Feltehetően Gergely érdeklődött, hogy honnét jöttek a rabszolgák. Azt válaszolták, hogy angolok Nagy-Britannia szigetéről. Gergely erre azt válaszolta, hogy nem angolok, hanem angyalok. Bede ''History of the English Church and People'' pp. 99–100</ref><ref name=Harting57>Mayr-Harting ''The Coming of Christianity'' pp. 57–59</ref> Az ország kiválasztásában azonban sokkal praktikusabb dolgok is közrejátszhattak, például hogy új területekkel ismertessék el a pápaság hatalmát, illetve befolyást szerezzenek az egyre hatalmasabb kenti király udvarában.<ref name=Hindley33/> A misszió a [[longobárdok]]hoz küldött csapat ott fölöslegesnek ítélt része lehetett.<ref name=DNB>Mayr-Harting "Augustine [St Augustine] (d. 604)" ''Oxford Dictionary of National Biography''</ref>

Kent és Æthelberht választásánál számos szempont közrejátszhatott, amelyek között az is szerepelt, hogy a király felesége szabadon gyakorolhatta vallását. A frankok és a kentiek közötti kereskedelem szilárd alapokon állt, a nyelvi korlátok is csak csekély akadályt jelentettek, mivel a misszió tolmácsai a frankoktól jöttek. A küldöttség ideirányításának egy másik oka a Kenti Királyság hatalmának folyamatos növekedése lehetett. [[Ceawlin wessexi király]] 592-es bukása óta Æthelberht volt a vezető angolszász uralkodó. [[Beda Venerabilis|Szent Béda]], egy VIII8. századi szerzetes, aki megírta az angol egyház történetét, úgy utal Æthelberhtre, mint akinek [[imperium]]a, hatalma van a [[Humber]] folyótól délre fekvő területek fölött. Végül Kentnek a frankokhoz való közelsége a keresztény területekről érkező segítség lehetőségét is jelentette.<ref name=Brooks6>Brooks ''Early History of the Church of Canterbury'' pp. 6–7</ref>

595-ben Gergely a Szent Antoniusz apátság egyik papját, Ágostont választotta a Kentbe küldendő misszió vezetőjének,<ref name=ASE104/> és ő választotta ki az Ágostont kísérő szerzeteseket is. Gergely pápa támogatást remélt a frank királytól, és Ágoston érdekében számos frank püspöknek írt levelet, amelyben leírta a küldetést, és arra kérte őket, hogy küldöttjét és csapatát megfelelő fogadtatásban részesítsék. Ezeknek a leveleknek néhány másolata Rómában fennmaradt. A küldetés megsegítése érdekében a pápa [[II. Theuderich frank király|II. Theuderich]] burgundi és [[II. Theudebert frank király|II. Theudebert]] [[austrasia]]i királynak, valamint nagyanyjának, [[Brünhilde frank királynő|Brünhildének]] is írt levelet. Gergely [[II. Chlothar frank király|II. Chlothárnak]], [[Neustria]] királyának megköszönte az Ágostonnak nyújtott segítséget. A vendégszeretet mellett a frank püspökök és királyok tolmácsokat is biztosítottak, és néhány frank pap is elkísérte a missziót.<ref name=Brooks4>Brooks ''Early History of the Church of Canterbury'' pp. 4–5</ref> Azzal, hogy Gergely elintézte a frank királyoknál és püspököknél a fogadtatást, Kentben is kellemes légkört teremtett Æthelberht udvarában a térítők számára, mivel valószínűtlen, hogy a király kellemetlenül bánna olyanokkal, akikkel feleségének rokonai láthatóan jóban vannak.<ref name=autogenerated1>Brooks ''Early History of the Church of Canterbury'' p. 6</ref> A frankok ez idő tájt igyekeztek befolyásukat Kentre is kiterjeszteni, s Ágoston küldetésének támogatása segíthetett e cél elérésében is. Chlotharnak a gyakorlatban egy, a [[La Manche|Csatorna]] mindkét oldalára kiterjedő uradalomra volt szüksége, hogy nagyobb sikerrel vezethesse seregeit a szomszédos frank királyságok ellen.<ref name=Wood9>Wood "Mission of Augustine of Canterbury" ''[[Speculum]]'' p. 9</ref>