|
'''Joachim Gauck''' ([[Rostock]], [[1940]]. [[január 24.]] –) német evangélikus lelkész, teológus, politikus. A [[Német Demokratikus Köztársaság]] időszakában a polgárjogi mozgalom egyik vezető alakja, 1990-ben az utolsó (és egyben az első szabadon választott) NDK-parlament képviselője, az [[Németország újraegyesítése|újraegyesítés]] után az NDK állambiztonsági szolgálatának iratait feltáró hivatal elnöke volt 2000-ig. Ezt követően közíróként tevékenykedett.
2010-ben [[Németország Szociáldemokrata Pártja]] (SPD) és a [[Szövetség ‘90’90/Zöldek]] (Bündnis90/Die Grünen) jelöltje volt a szövetségi elnöki tisztségre, ám alulmaradt [[Christian Wulff]]-fal szemben. 2012. február 19-én, két nappal Christian Wulff lemondása után a [[CDU]]/[[CSU]], az [[FDP]], az [[SPD]] és a [[Szövetség ‘90’90/Zöldek]] megállapodott abban, hogy ő legyen a [[Németország|Német Szövetségi Köztársaság]] tizenegyedik szövetségi elnöke.<ref>[http://www.spiegel.de/politik/deutschland/0,1518,816280,00.html]</ref> [[2012]]. [[március 18.|március 18]]-án megválasztotta a szövetségi elnök megválasztására hivatott Szövetségi Gyűlés (Bundesversammlung) a tisztségre. Gauck öt nappal később letette a hivatali esküt.
== Fiatalkora ==
== Elnökjelölések ==
2010-ben az ellenzéki [[Németország Szociáldemokrata Pártja]] (SPD) és a [[Szövetség ‘90’90/Zöldek]] (Bündnis90/Die Grünen) az addigra pártonkívüli Gauckot jelölte a [[Horst Köhler]] lemondása okán megüresedett szövetségi elnöki tisztségre. Jelölése nagy társadalmi visszhangot váltott ki. A szövetségi elnököt egy külön erre a célra létrehozott testület, a Bundesversammlung választja. A testületben a kormánypárti [[Kereszténydemokrata Unió]]/[[Bajor Keresztényszociális Unió]] pártcsaládnak (CDU/CSU) és a [[Német Szabaddemokrata Párt]]nak (FDP) ugyan nem volt meg a többsége, de a két ellenzéki pártnak sem. A szintén jelentősebb létszámmal rendelkező szocialista [[Baloldali Párt (Németország)|Die Linke]] külön jelöltet állított Lukrezia Jochimsen személyében. A június 30-án lefolyt választás során a kormánypártok által jelölt [[Christian Wulff]] nem tudott megfelelő többséget szerezni az első két fordulóban. A harmadik fordulóban a két legtöbb szavazatot kapott jelölt (Wulff és Gauck) maradhatott, a szocialista Baloldali Párt (Die Linke) tagjainak többsége érvénytelenül szavazott, így Wulff nyerte a választást.
2012. február 19-én, két nappal Christian Wulff lemondása után a [[CDU]]/[[CSU]], az [[FDP]], az [[SPD]] és a [[Szövetség ‘90’90/Zöldek]] megállapodott abban, hogy ő legyen a [[Németország|Német Szövetségi Köztársaság]] tizenegyedik szövetségi elnöke. A közvélemény-kutatások alapján az emberek nagy többsége is az ő jelölését támogatta. A 2012. március 18-án megtartott Szövetségi Gyűlésen már az első fordulóban, 991 szavazattal megválasztották szövetségi elnöknek. Ellenfele a Baloldali Párt által jelölt Beate Klarsfeld közíró volt.
Gauck 2012. [[március 23.|március 23]]-án Berlinben letette a hivatali esküt a törvényhozás két háza előtt. Beszédében hitet tett a demokrácia, a szabadság, az európai integráció, a társadalmi igazságosság és a szélsőségek elleni harc mellett.<ref name="A1">InfoRádió: {{cite web | url = http://inforadio.hu/hirek/kulfold/hir-488559 | title = Letette a hivatali esküt Németország új államfője | accessdate = 2012-03-23}}</ref>
|
