„Richard Strauss” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Életpályája: Meiningen (WP:BÜ)
19. sor:
Apja, ''Franz'' Joseph ''Strauss'' (Parkstein, [[1822]] – München, [[1905]]), kora legjelentősebb német [[kürtös|kürtvirtuóza]] volt ([[Hans von Bülow]] „a kürt [[Joachim József (hegedűművész)|Joachimjának]]” nevezte), anyja, ''Josephine'' a Pschorr sörfőző-dinasztiából származott, amelyik egyike volt München leggazdagabb családjainak.
 
A gyermek Richard a család, de különösen az apa biztatására már hatévesen zenét szerzett. Később a müncheni [[kapellmeister]], [[Friedrich Wilhelm Meyer]] tanította erre a tárgyra. Vezetése alatt, vagy növendéke saját akaratából, az első korai darabok után, amelyek főleg [[zongora|zongorára]] és [[énekhang]]ra íródtak, megjelentek az első nagyobb szabású kompozíciók: [[versenymű]]vek illetve egy nagyobb [[szonáta]], egy [[vonósnégyes]], két [[szimfónia]], valamint egy [[szerenád]] fúvósokra. [[1882]]-ben megkezdte tanulmányait a müncheni egyetemen, de hamarosan – szintén saját akaratából – abba is hagyta. [[1883]]-ban „művészi” utazásra indult, aminek köszönhetően többek között [[Drezda]] és [[Berlin]] városába is eljutott, ahol fontos kapcsolatokat tudott kialakítani; ezek közül a legfontosabb [[Meiningen (Németország)|meiningen]]i udvari zenekar [[karmester]]ével, [[Hans von Bülow]]val kötött barátsága. [[1885]]-ben Bülow maga mellé vette Strausst (aki itt ismerhette meg [[Johannes Brahms]]ot); majd miután nem sokkal később Bülow nyugállományba vonult, az [[1885]]/[[1886]]-os szezonig ő kapta meg a posztját. Az addig eltelt időszakban Strauss stílusa legközelebb a [[klasszika]] zenéjéhez, illetve [[Robert Schumann]] vagy Brahms stílusához állt, a jelentős fordulat [[Alexander Ritter]]rel való találkozása után következett be (Ritter hegedűs volt, [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] unokahúgának férje). Ez a találkozás megerősítette Strausst abban, hogy Wagner stílusa felé forduljon, illetve [[Liszt Ferenc]] [[szimfonikus költemény]]eire támaszkodjon, hogy Wagner zenekari stílusát megtanulhassa.
 
Az új kompozíciós technikák máris megjelentek a négytételes zenekari fantáziában, amely az „Itáliából” címet kapta, mégis e technika először az ezt követő műveiben került fölénybe, amelyeket a szerző ''Tondichtungen''eknek ''(zeneköltemény)'' <!--ezt a fordítást nem én találtam ki, ezt így mondják --> nevezett (ezek a művek egytételes programzene-jellegű zenekari művek, egyértelmű jelentéssel). A kezdeti nehézségek után (az első szimfonikus költeményt, a ''Macbeth''et három feldolgozás követte) Strauss a ''„Don Juan”''-ban ([[Nikolaus Lenau|Lenau]] nyomán, [[1888]]–[[1889]]), illetve a ''„Tod und Verklärung”''-ban ([[1888]]–[[1890]]) fejlesztette ki összetéveszthetetlen stílusát, ami egy csapásra ismertté és híressé tette. Egy évvel később két sorozat hangsűrítményt komponált, többek között az ''Imigyen szóla Zarathustra'' címűt ([[1896]]), ami manapság a [[2001: Űrodüsszeia]] című filmből is ismert lehet.