„Emil von Behring” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→További információk: dupla commons törl. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Tudós infobox
| név = Emil Adolf von Behring
| kép =
| képméret = 260px
| képaláírás =
<!--Életrajzi adatok -->
| ismeretes mint =
| nemzetiség = [[Németek|német]]
| állampolgárság =
| születés dátuma = [[1854]]. [[március 15.]]
| születés helye = [[Ławice|Hansdorf]]
| halál dátuma = [[1917]]. [[március 31.]]
| halál helye = [[Marburg]]
| házastárs =
| gyermekei =
<!-- Iskolái -->
| felsőoktatási intézmény =
| más intézmény =
| egyéb diplomái =
<!-- Pályafutása -->
| szakterület =
| kutatási terület = szérumkutatás
| tudományos fokozat = <!-- melyiket és mikor --->
35. sor:
| jelentős tervfeladatai =
| tudományos publikációk száma =
| szakmai kitüntetések = [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díj]] (1901)
| akadémiai tagság = <!-- megválasztás évével -->
}}
'''Emil Adolf von Behring''' ([[Ławice|Hansdorf]], [[1854]]. [[március 15.]] – [[Marburg]], [[1917]]. [[március 31.]]) német [[bakteriológia|bakteriológus]],
== Ifjúsága ==
Emil Behring 1854. március 15-én született a [[Kelet-Poroszország|kelet-poroszországi]] Hansdorf községben (ma Ławice, Lengyelország), August és Auguste Behring első gyermekeként. Apja falusi tanító volt, akinek első házasságából már volt négy gyereke, és Emil születése után még született nyolc. A tehetséges Emil a helyi lelkész támogatásával bekerült a [[Olsztynek|hohensteini]] gimnáziumba, de teológiai érdeklődése egy katonaorvos barátjának hatására az orvostudomány felé fordult. A Berlini Egyetemen kezdett orvosnak tanulni, majd miután a család nem tudta fizetni a tanulás költségeit, 1874-ben ösztöndíjjal bekerült a katonaorvosokat képző Frigyes Vilmos Királyi Orvosi és Sebészeti Intézetbe. Diplomájának megszerzése [[Wołowo|Wohlau]] és [[Poznań|Posen]] helyőrségeinél szolgált, ahol a fertőző betegségekkel kapcsolatos kutatásokat is végzett. 1881-1883 közötti kísérleteivel megállapította, hogy a [[jodoform]] nem öli meg a baktériumokat, csak toxinjaikat semlegesíti. A parancsnokság ezután az ekkor már századosi rangban szolgáló Behringet a [[Bonni Egyetem]] gyógyszerészeti intézetébe küldte továbbképzésre. 1888-ban visszarendelték Berlinbe, hogy a bakteriológia egyik megalapítója, [[Robert Koch]] munkatársaként dolgozzon a Közegészségügyi Intézetben.
==A szérumterápia kifejlesztése==
Behring munkája a [[diftéria]] és a [[tetanusz]] gyógyítására irányult, olyan szérumot igyekezett kifejleszteni, amely hatástalanítani tudja a betegségek kórokozóit. A diftéria esetében [[Erich Wernicke]], a tetanusznál a japán [[Kitaszato Sigaszaburó]] volt a munkatársa.
A kutatók patkányokba, tengerimalacokba és nyulakba injekciózták a fertőtlenítőszerekkel legyengített kórokozókat, majd miután azokban kialakultak az [[Ellenanyag|ellenanyagok]] (amelyek létezéséről Behring és kollégái nem tudtak), a vérükből készített szérumot virulens baktériumokkal megfertőzött állatoknak adták be. A módszer sikeresnek bizonyult, a már fertőzött állatoknál meg tudták állítani a betegség előrehaladtát.
Az állatkísérleteket 1890-ben fejezték be, a következő évben pedig elkezdték a klinikai vizsgálatokat. Abban az időben csak Németországban évente 50 ezer gyerek halt bele a torokgyíkba. Az első években Behring széruma nem volt elég hatásos, nem volt elég koncentrált ahhoz, hogy teljes felgyógyulást érjen el a betegeknél. Csak miután [[Paul Ehrlich]] kifejlesztette a szérum antitoxin-tartalmának pontos mérését, tudta Behring pontosan standardizálni termékét. A két orvos közösen állt neki a diftériaellenes szérum nagy mennyiségben történő előállításához, amihez ekkor már nagyobb állatokat, birkákat és lovakat használtak. Kezdeti barátságuk a későbbiekben az anyagi viták miatt kihűlt (Ehrlich úgy vélte, hogy a közös munkájuk után járó jövedelemből Behring kisemmizte őt), sőt ellenségeskedésbe ment át és később sem voltak kibékülni egymással. 1914-ben, mindkettejük 60. születésnapján (Behring egy nappal Ehrlich előtt született) egy berlini újság közös fényképet jelentett meg róluk, amiről utólag kimutatták, hogy fotómontázs.
1892-ben Behring megegyezett a [[Frankfurt am Main]]-i székhelyű [[Hoechst]] gyógyszergyárral az antitoxin ipari méretű előállítására. A forgalmazást 1894-ben kezdték meg és a kezdeti kritikus hangok hamarosan elhallgattak a terápia sikerei láttán.
==Egyetemi pályafutása==
[[Fájl:Emil von Behring sitzend.jpg|bélyegkép|Emil von Behring idős korában]]
A sikeres bakteriológust a porosz oktatási és kultuszminisztérium egyik vezető munkatársa, Friedrich Althoff rábeszélte, hogy pályafutását az oktatásban folytassa és (egy rövid intermezzót követően a Halle-Wittenbergi Egyetemen) a [[Marburgi Egyetem|Marburgi Egyetemen]] megkapta a megüresedett közegészségügyi professzori katedrát. Az egyetem ugyan jobban szeretett volna olyan tanárt aki a terület egészét képviseli, de Altmann nyomására véglegesítették Behring állását és egyben kinevezték az egyetem közegészségügyi intézetének igazgatójává is. Behring két részre osztotta az intézetet, létrehozott egy oktatási részleget és egy kísérletes terápiás kutatási osztályt. Pályája hátralevő részében, egészen 1916-os visszavonulásáig az egyetem tanára és az intézet igazgatója maradt.
1901-ben a Nobel-díj Bizottság Emil von Behringnek ítélte az akkor első alkalommal kiosztott [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat]] "a szérumterápiával végzett munkájáért, különös tekintettel annak diftéria elleni felhasználására, amivel új utat nyitott az orvostudomány területén és új, győzedelmes fegyvert helyezett az orvosok kezébe a betegség és halál ellen". Ebben az évben [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] császártól nemesi rangot, két évvel később pedig tényleges titkos tanácsosi címet kapott.
Behring széruma csak rövid ideig védett a fertőzéssel szemben, mert az antitoxin hamar lebomlott. 1901-ben elkezdte a diftéria elleni [[védőoltás]] kifejlesztését, amiben legyengített toxint injekciózott a szervezetbe, ami kiváltotta az antitestek képződését. Hosszas kísérletezés után 1913-ben kezdte meg forgalmazni vakcináját, amely a diftériatoxin és a szérum-antitoxin keverékét tartalmazta és a klinikai gyakorlatban hatékonynak bizonyult. Emellett sok éven keresztül dolgozott egy [[Gümőkór|tuberkulózis]] elleni szérum, majd védőoltás kifejlesztésén is, de csak mérsékelt sikereket ért el, és az [[első világháború]] kitörésekor leállította ezt a munkáját. 1914-ben megalapította saját cégét, a Behringwerkét, amely az általa kifejlesztett szérumok és vakcinák előállítását végezte.
== Források ==▼
==A tetanusz-vakcina==
Behring 1891-re kifejlesztette a tetanusz elleni szérumot is, amely azonban csak alig került be a humán gyógyászatba; viszont a mezőgazdasági minisztérium nagy mennyiségben termeltette a haszonállatok megóvására. Az első világháború kitörése után a hadsereg támogatásával elkezdődött klinikai kipróbálása is, először csak kis csoportokban. Eleinte sok probléma lépett fel, a terápia sok esetben eredménytelennek bizonyult, de 1914 decemberében Behring is bekapcsolódott a tesztelésbe és 1915 áprilisára kiküszöbölték az alacsony dózis és a hiányos utánpótlás okozta gondokat és a tetanusz okozta halálozás drámaian lecsökkent. Behringet "a német katonák megmentőjeként" üdvözölték és [[Vaskereszt|Vaskereszttel]] tüntették ki.
* [http://nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1901/behring.html Életrajza a Nobel-díj hivatalos oldalán]▼
==Családja==
[[Fájl:DBP 1954 197 Paul Ehrlich und Emil Behring.jpg|bélyegkép|Emil von Behring és Paul Ehrlich születésének 100. évforulójára kiadott német bélyeg ]]
Katonaorvosként Behringnek nem volt akkora jövedelme, hogy családalapításra gondolhasson. Csak 1896-ban, 38 évesen vette feleségül a 20 éves Else Spinolát, a berlini egyetemi kórház aligazgatójának lányát. Három hónapos mézesheteiket [[Capri (sziget)|Caprin]] töltötték. Összesen hat fiuk született, akiknek a mikrobiológus kollégák lettek a keresztszülei. Első fiának, Fritznek [[Friedrich Loeffler]] és a Erich Wernicke voltak a keresztapja; az ötödiknek, Emilnek pedig az orosz [[Ilja Iljics Mecsnyikov|Ilja Mecsnyikov]] és [[Louis Pasteur|Pasteur]] munkatársa, [[Émile Roux]].
Behring idejének nagy részét a munkájának szentelte és családja körében csak keveset tudott tartózkodni. A munkára való erős összpontosítás miatt testi és lelki betegségek tünetei jelentkeztek nála és 1907 és 1910 között többször szanatóriumba kellett vonulnia.
{{nemzetközi katalógusok}}▼
Emil von Behring 1917. március 31-én halt meg [[Marburg|Marburgban]], 63 éves korában.
▲== Források ==
* [https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1901/behring-article.html Emil von Behring: The Founder of Serum Therapy] ''Nobelprize.org''
▲* [http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1901/behring-bio.html
{{OrvosiNobelDíj}}
▲{{nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Behring Emilvon}}
[[Kategória:Bakteriológusok]]
| |||