„A Rajna kincse” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Vessző utáni szóközhiány, egyéb apróság javítása AWB
a dupla a megszüntetése, egyéb apróság AWB
115. sor:
''A Rajna kincse'' előjátéka során az Esz-dúr [[Akkord|hármashangzat]] csendül fel, mint a mitikus születés jelképe. Ez megelőlegezi a Ring egész világának a hangzásvilágát, mégpedig a kontra-Esz-t. Ennek melodikus csúcspontjai a Ring első [[vezérmotívum]]ának hordozói, amely az egész előjátékban uralkodik. A zenekar legmélyebb hangszereiről kiindulva egyre magasabb és világosabb regiszterekbe emelkedik: ez a ''születés motívuma''. A negyedik jelenetben hangzik el a ''természet motívum'', amely egyben [[Jörd|Erda]], a Földanya vezérmotívuma is. A keletkezés motívuma jelentőségteljesen önmaga visszafordításába torkollik, és így az elmúlás, az ''istenek alkonya motívumává'' válik. A függöny akkor megy fel, amikor az előjáték felfelé irányuló mozgása a tetőpontjára ér. Ez átvált az első [[rajna]]i [[sellő]] dalának lágy melódiájába, amely tekinthető a ''világ bölcsődalának'' is.<ref name="Rappl-ElsőZene">{{cite book|last=Rappl|first=Erich|title=Wagner operakalauz|pages=84-94|chapter=A Rajna kincse}}</ref>
 
Alberichnek nincs külön motívuma a tetralógiában, sőt fiának, Hagennak sem. [[Disszonancia]]ként jelennek meg a zenében. Alberich szerelmi szenvedése adja a tetralógiua következő motívumát, a ''szerelmi tragikum motívumát'', amely a későbbiekben a legkülönfélébb változatokban tér vissza, így mindjárt a következő jelenetben, amikor Freia az óriások elől menekül. ''A walkürben'' aztán a Wälsungok szerelmének jelképévé válik. Egy további motívum akkor hangzik fel, amikor felragyog a Rajna kincse. Ez a ''fanfár-motívum''. [[Kvart]]-[[hangköz]] jellemzi és Wagner nyelvezetében az erőt és akarást fejezi ki. Ez lesz a későbbiekben az előfutára azon motívumok egész sorának, amelyek mind fényt árasztanak és Siegmund valamint Siegfried alakjához kapcsolódnak. A ''Donner-motívum'' is követi a a keletkezés, és fanfármotívumok hármashangzatát, és ugyanígy Wotan ''kardmotívuma'', amikor a nagy gondolattól elragadtatva a [[Valhalla]] nevet adja az istenek új várának. A kardmotívum első megjelenése azt jelzi, hogy Wotan lelkében megszületett a remény: lesz majd egy hős, aki megváltást hoz vétkeire. A rajnai sellők kezdeti boldogsága fájdalmas jajkiáltássá alakul, amikor Alberich elrabolja a kincset. Ez a motívum válik aztán a világ sorsának kifejezőeszközévé és első mint ilyen első ízben akkor hangzik fel, amikor Alberich rabszolgamunkára kényszeríti [[Niflheim|Nibelheim]] lakóit. A hatalom eszméjét Wellgunde fogalmazza meg: ''A világ örökségét nyerné el az, aki a Rajna aranyából gyűrűt alkotna...''. Ennek alapját képező zene a ''gyűrű-motívum''. A rajnai jelenet (első felvonás) felvezeti az egész mű alapgondolatainak motívumait: születés, lét, halál, szerelmi kín, fény, boldogság, hatalom és tragédia. Minden további ebből származik, ezekből vezethető vissza.<ref name="Rappl-ElsőZene" />
 
A második jelenetet a ''Valhalla-téma'' vezeti fel, amely tulajdonképpen a gyűrű-motívumából ered (annak desz-dúr hangnemű változata). Ez az egyetlen lezárt témája a Ringnek, ugyanis Alberichtől eltérően Wotan hatalmi törekvése nem romboló jellegű, hanem törvényt akar adni a világnak. A Wotant kísérő másik fontos téma a ''dárdamotívum'', amelynek diatonikusan alászálló irányvonala ellentétes a természet emelkedő motívumával. Jelentése: Wotan fegyvere, a végzetes szerződések szimbóluma és őre - halált hoz. Az ''óriások motívuma'' kvart, ritmusa pontozott. Ez a munka és a ''szolgaság motívuma''. Ez később a Nibelungok kovácsműhelyében is visszatér. A motívum a szerelmi kín egymást szekvenciálisan követő motívumainak átalakulásából alakult ki. Következik a belépő ''Loge motívuma'', amelyet már a zenei [[kromatika]] is alakít. A hazugság és álnokság mestere, ezért motívuma a későbbiekben felcsendül mindazon témákban, amelyek a csalással kapcsolatosak (varázssisak, álom, elkábító italok).<ref name="Rappl-ElsőZene" />