„Árvíz” változatai közötti eltérés

Az Á.-k keletkezésüket tekintve, vagy nyáriak, nagyobb esőzésekből, esetleg nagy felhőszakadásokból származók, v. hirtelen hóolvadások és a hozzájáruló jégtorlódás összhatásának okozatai. annak ezenkívül egyéb helyi okokból keletkező Á.-k is, ilyenek p. a völgy zárlatok vizének hirtelen lerohanása a zárógát elszakadása következtében: ilyen a hibásan elhelyezett sarkantyúk, malomgátak, zúgók által folyásában meggátolt víz földuzzadása olyankor, amikor a vízmennyiség hidrometeorikus okok folytán hirtelen megnagyobbodik. Ami a nyári árvizeket illeti, ezek nagy folyóknál rendesen csak a felső úgynevezett hegyi szakaszon veszélyesek, mert a többnyire csak rövidebb ideig tartó, bármily nagymérvű nyári esőzés vizének mennyisége az alsó szakaszokra már egyéb befolyással nem bírhat, minthogy legfeljebb a vízszínnek káros, de nem veszélyes magasságra való emelését idézi elő. Így p. a Dunának 1881. augusztusi vízállása, mely a közép folyamvidéken is a folytonos és nagy esőzések következtében a nyár közepén szokásos 3-4 méter helyett állandóan 6 méteres volt és a folyam mellett elterülő művelt területek egy részét elöntötte, még-inkább pedig az 1892. évi júniusi áradás, mely hosszasan tartott és igen nagy károkat okozott. Legélénkebben illusztrálja a tavaszi (hóolvadásból keletkező) és a nyári árvizek között való különbséget a Tiszán amaz árhullám, mely 1884 jún. 30-án Tokajnál 7.38 m. magasságra emelkedett, vagyis csaknem egyenlő magas volt a 79-iki árvízzel, mely ott 7.55 m.-t ért el. A folyó alsó szakaszán elért magasságok között azonban már óriási különbség van. Az egyetlen, hirtelen emelkedő és hirtelen fogyó árhullámot képező 84-iki Á. Szegednél csak 6.13 m. magasságot ért el, míg a hóolvadás által folytonosan táplált 79-iki Á., mely Tokajnál 10 nap alatt kétszer emelkedett 7455 m. magasságra és ezenfölül úgy a Sajónak mint a Marosnak igen magas árhullámával találkozott, Szeged pusztulását okozta, 8.06 m. magasságot érvén el. Azonban középnagyságú és kisebb folyóknál a nyári áradások már nagyobb bajt okoznak, aminek okol könnyen föllelhetők abban, hogy a terjedelmes hegyoldalakról, melyek gyakran egészen kopárak is, annyi víz rohan le egyszerre, amennyit a folyó baj nélkül levezetni nem bír. Igen nevezetes példa erre a Hernád folyónak az 1876. év nyarán történt kiáradása. – A nyári áradásokhoz sorozható az úgynevezett zöldár is, mely a legmagasabb hegységben elmaradt hónak többnyire április végén, május elején beállani szokott olvadásából ered. Ez a zöldár azonban még abban az esetben is, ha nagy mennyiségben érkeznék, kevésbé veszélyes egyéb Á.-nél, mert lassabban s úgyszólván kiszámíthatólag érkezvén meg, ellene a védekezés is inkább lehetséges.

 

 

Kétségtelenül mégis a hóolvadások okozzák a legtöbb A.-t még pedig egyaránt, úgy a kis, mint a nagy folyók völgyében. Ezek az A.-k már magukban véve is mindig aggodalmat keltők, mert a hirtelen hóolvadás oly mennyiségű vizet termel a legrövidebb idő alatt, hogy annak lefolyási hatását kiszámítani nem lehet. De ha a hirtelen hóolvadáshoz még jégtorlódás is járul a folyónak valamely alsóbb szakaszán, ilyenkor már a legnagyobb veszély előtt állunk, melynek elhárítására mindent fel kell használnunk, amit csak a tapasztalat, a műszaki tudomány, a férfiúi bátorság és kitartás nyújthat, mert gyakran csekély mulasztás százezrek életet és vagyonát döntheti végveszélybe.