„Pandzsábi nyelv” változatai közötti eltérés

A '''pandzsábi nyelv''' (shahmukhi: پنجابی, gurmukhi: ਪੰਜਾਬੀ) az [[Indoeurópai nyelvcsalád]]ba tartozó nyelv. Elsősorban az [[indiai szubkontinens]] északnyugati részén, a [[Pandzsáb régió]]ban beszélt nyelv. Világszinten 100-130 millió ember beszéli. <ref>http://opishposh.com/the-top-10-most-spoken-languages-in-the-world/</ref>

[[India]] egyik hivatalos nyelve, ahol a 11. legfontosabb beszélt nyelv.<ref>http://censusindia.gov.in/Census_Data_2001</ref> [[Pakisztán]]ban nem hivatalos, de a legszélesebb körben beszélt nyelv. <ref>http://www.census.gov.pk</ref> Pakisztánban a 2008-es népszámlálás alapján mintegy 76 millió ember beszélte ezt a nyelvet. [[Lahore]]ban a lakosság 86%-a, [[Iszlámábád]]ban 71 %.

A nyelv az indoeurópai nyelvcsaládon belül az [[Indoiráni nyelvek|indoiráni nyelvek]] alcsoportjában az [[Indoárja nyelvek|indoárja nyelvek]] ágához tartozik. Az ezeréves muzulmán uralom alatt jelentősen átalakult. Szókincsében sok az arab, a perzsa, a török jövevényszó.

A [[10. század]] óta irodalmi nyelv, egyben a [[Szikhizmus|szikh vallás]] irodalmi nyelve is. <ref>Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai, 2003</ref>

A pandzsábi nyelv kétféle írásrendszert használ, a a [[Perzsa ábécé|perzsa ábécé]]be tartozó shahmukhit és a [[Bráhmi eredetű írásrendszerek|bráhmihoz]] tartozó gurmukhit (más nevén: gumurkhit). A shahmukhit jobbról balra írják, míg a gurmukhit balról jobbra. A shahmukhit többnyire Pakisztánban használják, míg a gurmukhit Indiában.

A nyelven belül sok [[Dialektus|dialektus]]t különböztethetünk meg.