„Miskolc egészségügyének története” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
a dupla a-k megszüntetése AWB
10. sor:
=== A kezdetek ===
[[Fájl:MindszentiIspotaly01.jpg|bélyegkép|220px|Az egykori mindszenti ispotály épülete]]
A [[miskolc]]i fekvőbeteg-ellátás története a 13. századig nyúlik vissza, amikor a [[Miskolctapolca|tapolcai]] monostor mellett már működött egy ispotály. A betegellátással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ispotályok évszázadokig tulajdonképpen szegényápoldák voltak, mert a módosabb betegeket otthonukban fektették és gyógyították. Az ápolda fenntartását az alapítványi földbirtokból származó jövedelem biztosította, amit később különböző hagyatékok, bírságolások pénzei pótoltak ki. Az ápoldában a [[bencések]] végezték a gyógyító munkát. A gyógyítást a a ''magister hospitalis'' irányította, munkáját ápolók és fürdősök segítették. Az idők folyamán egyre több orvos érkezett ide a királyi kísérettel, például Radlica János, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] orvosa, Cellini Jakab, [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] orvosa, Baptista Canano, [[Aragóniai Beatrix magyar királyné|Beatrix királyné]] orvosa. A helyiek között megemlíthető Fichtel János és Sebestyén mester. Az ispotály a [[Mohácsi csata|mohácsi csatát]] követő trónviszályok idején megsemmisült, Bebek Ferenc protestáns főúr romboltatta le.{{refhely|Eszenyi 1997|90. oldal}}
 
A 15. században már működött a mindszenti apátsági ispotály is (Mindszent akkoriban Miskolc szomszédságában fekvő önálló, bár a várostól sok szállal függő falu volt, csak 1879-ben csatolták Miskolchoz{{refhely| Kalendárium 2006|81. oldal}}). Az intézményt a város támogatta büntetéspénzekkel, elkobzott élelmiszerekkel, de az adományok is fontosak voltak, és évi beosztással 22 zsellér tartozott szolgálattal az ispotálynak.{{refhely|Dobrossy 1996|222. oldal}} A 18. században Bük András alispán kezdeményezésére új ispotályt építettek a régi helyén ([[1761]]. július 9-én tették le az alapkövét). Az épület – a [[Mindszenti templom]] melletti földszintes épület – ma is áll.{{refhely|Eszenyi 1997|91. oldal|azonos=eszenyi}}
118. sor:
A háború után a mentők felszerelése fokozatosan javult, sikerült beszerezni például egy {{szám|19000}} pengő értékű [[Renault]], majd egy Steyr mentőautót is.{{refhely|Kubassy 1997|72. oldal|azonos=kubassy}} Közben 1930 márciusában megalakult [[Vasgyári kolónia|Diósgyőr-Vasgyárban]] is a mentőcsoport. Egy gépkocsival és egy lovas kocsival rendelkeztek (a lovas kocsit a külterületekre való kivonuláskor használták).{{refhely|Kubassy 1997|78. oldal}}
 
Az 1930-as évben már érezhető volt az háborús készülődés: légoltalmi kiképzéseket és gyakorlatokat tartottak, külön hangsúlyt kapott a a mérges gázok, gázharcok elleni védekezés ismereteinek oktatása.{{azonos|kubassy}} A korszak nagyberuházásainál is figyelembe vették ezeket a szempontokat, a miskolci [[Postapalota (Miskolc)|Postapalota]] építésénél például külön szempont volt a bomba- és gázbiztos kivitelezés.{{refhely|Dobrossy 1994|69–70. oldal}} A [[második világháború]] kitörése újabb feladatok elé állította a mentőket, aminek teljesítéséhez ideiglenesen még a polgármesteri autót is igénybe vették. A várost közvetlenül érintő háborús cselekmények az 1944. évi repülőgépes bombatámadásokkal kezdődtek, amik – a város körüli harcokkal együtt – súlyos személyi és anyagi kárt okoztak a lakosságnak, a város gazdaságának, iparának. A front elvonulása után a mentőszolgálat megsemmisült berendezéseit elavult, ócska alkatrészekből összetákolt járművekkel próbálták pótolni. Jellemző, hogy a betegszállítást kerekes targoncákkal, kézi szánkókkal oldották meg, gépjárműveik nem voltak. A mentők csak 1947. január 15-én kaptak egy mentőautót, majd az amerikai hadseregtől kiselejtezett hadi felszerelésből kaptak három [[Dodge]] autót, aztán egy új [[Škoda Holding|Škoda]] mentőkocsit.{{refhely|Kubassy 1997|72–73. oldal}} A mentők 1947-ben 3231-szer vonultak ki, s összesen 42 ezer kilométert tettek meg.
 
Az Országos Mentőszolgálat 1948. május 10-én kezdte meg a működését, melyet a korábbi mentőegyesületek összevonásával hoztak létre, s ezáltal a mentőügy központi irányítás alá került. Az OMSZ megindította a mentőállomás-hálózat fejlesztését, Miskolcon 1949-ben kezdődött a mentőállomás építése a [[Szinva]] partján, a Petőfi utca 18. szám alatt. Az intézményt 1950. október 25-én adták át rendeltetésének, és itt működik ma is. Első vezetője Kubassy László mentőtiszt volt. Ekkor szűnt meg véglegesen a tűzoltósággal közösen viselt 53 évnyi sorsközösség. 1953-ra elkészült a mentőállomás főépülete, s ezzel ez lett az ország első, nagy vidéki mentőállomása. A személyi- és a gépkocsiállomány folyamatosan szaporodott, 1956-ban megindult a miskolci rohamkocsi szolgálat. A mentőautók főleg lengyel [[ZSD Nysa|Nysa 521S]] típusú gyártmányok voltak, de a korábbi [[Robur]]t már a 70-es években [[Mercedes-Benz|Mercedes]] váltotta fel. 1972-ben {{szám|47304}} esethez vonultak ki és {{szám|113740}} beteggel volt dolguk, csak Miskolcon.{{refhely|Mentőállomás|…története|azonos=mentt}} Az ötvenes években megindult a [[repülőgép]]es betegszállítás is [[Budapest]]re, [[Pécs]]re, [[Debrecen]]be – a polgári légi járat gépeivel. 1958-ban alakult meg az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító csoportja, amely kezdetben merev szárnyú gépeket használt, később [[helikopter]]eket is (a regionális feladatokat ellátó EC-135 helikopter a [[Miskolci repülőtér]]en állomásozik).{{refhely|Kubassy 1997|74–79. oldal}} A Nysa mentőautó-parkot az 1990-es évek elejétől kezdték korszerűsíteni.{{azonos|mentt}} Miközben a betegszállítási funkció levált a mentőkről, a mentőautókat célfeladatok szerint szerezték be: az alapfelszereltségű „egyszerű” mentőautókon kívül komoly felszereltségű rohamkocsi, gyermek mentőorvosi kocsi, esetkocsi és kiemelt mentőgépkocsi kategóriák segítik a munkát (Mercedes, [[Ford Motor Company|Ford]], [[Volkswagen]]).{{refhely|Mentőállomás|Bemutatkozunk}}