„Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület” változatai közötti eltérés

a (forrás)
A korábbi pusztai homokgyep helyére fenyveserdőt telepítettek. A [[Magyarország]]on előforduló mintegy 33 [[páfrányok|páfrányfaj]] közül 18 él itt, rendkívül kis területen, amely egyedülálló fajgazdagságot jelent.
 
== '''A védett természeti terület rövid jellemzése''' ==
Építőipari nyersanyagként a forrásmészkövet már a [[Római Birodalom|rómaiak]] is hasznosították, bányászata egészen a II.[[második Világháborúigvilágháború]]ig tartott.
 
Építőipari nyersanyagként a forrásmészkövet már a rómaiak is hasznosították, bányászata egészen a II. Világháborúig tartott.
 
A Gerecse jellegzetes töréses röghegység. A hegytömeg peremeit szegélyező törésvonalak mentén (elsősorban a tatai és Duna-völgyi törésrendszerek mentén) bő vízhozamú hévforrások fakadtak és ezekből vált ki a forrásmészkő. Dunaalmás fölött a forrásmészkő kiterjedése meghaladja a 2,5 négyzetkilométert, vastagsága a 20-25 métert. A forrásmészkő kiválása a pannon-időszakban kezdődött meg, helyenként csaknem napjainkig tartott. A hévforrás-tevékenység teljes megszűnése a tatabányai szénmedencében folytatott bányászathoz kapcsolódó karsztvízszint nagyfokú süllyesztésének hatására következett be.
 
A védett kőfejtősor kőzetanyaga az alsó-pleisztocénban ra-kódottrakódott le. A kőfejtősor lényegében az egykori négy nagy bányából áll. A dunaalmási forrásmészkő ún. tetarátás ki-fejlődésűkifejlődésű: azok a források, amelyekből a forrásmészkő kivált, É-Ny-iészaknyugati irányban folytak le. A forrásmészkőből 3.5 m5méter magas gátak épültek. A víz ezeken átbukva, 30-50 m átmérőjű, sekély mélységű tavakban gyűlt össze.
 
A kőfejtők területén rendkívül értékes őslénytani lelet-anyagot tártak fel. A leletanyag érdekes tagja egy őselefántféle ''(Elephas planifrons)'', egy itt leírt kihalt teknősfaj ''(Clemys Méhelyiméhelyi)'' valamint a forrástavakban élt édesvízi táskarák.
 
Nem kevésbé érdekes és ritka a védett kőfejtők felszínén élő növényállomány: a pusztai homokgyep helyére telepített fenyves, és a szomódi páfrányos erdő (a hazánkban előforduló 33 páfrányfaj közül 18-nak adott menedéket). Európában sehol sem volt ismeretes ehhez hasonló élőhely, ahol ilyen kis területen ennyiféle páfrányfaj, illetőleg azok hibridjei és változatai is előfordultak. Sajnos az utóbbi évtized éghajlat/időjárás változásai nem kedveznek az élőhely fennmaradásának. 
 
A Kőpite-hegy és a Les-hegy között teljes épségben megmaradt az a rómaiak által épített, ún. kőhordó út, amelyen római rabszolgák szállították az itt fejtett mészkövet. Ez Magyarország leghosszabb ismert és ép római kori útja.