Tanulmányait [[1939]]–[[1945]] közt, a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolán]] végezte. [[Szőnyi István (festőművészfestő, 1894–1960)|Szőnyi István]] növendéke, később tanársegédje volt. [[1945]]-től [[1951]]-ig a szolnoki művésztelepen élt és alkotott, majd 1951-től [[1957]]-ig Budapesten élt. [[1953]]-tól [[1965]]-ig az oktatási minisztérium munkatársaként tevékenykedett. [[1957]]-ben újra a [[Szolnoki Művésztelep]] tagja, meghatározó egyénisége lett. Az [[1960-as évek]]ben művészettörténetet tanított, és irodalmi kört vezetett a [[Varga Katalin Gimnázium]]ban. [[1970]]–[[1982]] között a Magyar képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Közép-magyarországi Területi Szervezet főtitkára volt. Számos európai országban járt tanulmányúton. Élete utolsó éveit [[Szolnok]]on és [[Nagykörű]]n töltötte, ott élt és alkotott. Műteremháza ma is őrzi, hatalmas méretű falfestményét. Halála után, Szolnokon ([[Szandaszőlős]]) utcát neveztek el róla.
