„Gonzaga Szent Alajos” változatai közötti eltérés

== Élete ==

1568. március 9-én született Castiglione őrgrófja, Ferrante Gonzaga elsőszülöttjeként, szüleinek még hét gyermekük született. Lombardiai családjának korábbi férfi tagjai többnyire császári vagy egyházi szolgálatban álltak, és vakmerő katonákként, esetleg kíméletlen zsoldosvezérként tüntették ki magukat. Előfordult, hogy egyidejűleg két bíboros is a tetterős és becsvágyó Gonzága család tagja volt. A családi ambícióknak megfelelően Ferrante Gonzaga nagy terveket dédelgetett magában elsőszülöttjével kapcsolatosan: azt tervezte, hogy fia fogja egyesíteni az őrgrófságot két, férfiutód nélküli nagybátyjának tartományaival, és így addig soha nem látott magaslatra emelheti a család hatalmát és dicsőségét.

Alajos alig tíz évesen a toszkán nagyherceg udvari szolgálatába állt, ahol a fejedelmi származású fiúk és lányok között megtapasztalta, hogy az udvar mentalitására messze nem a keresztény lelkiség, sokkal inkább a féktelen kegyetlenség és határokat nem ismerő léhaság volt jellemző. Már ekkor elhatározta, hogy távol tartja magát ettől a viselkedéstől, és bár kora szerint még gyerek volt, de a [[szervita rend|szerviták]] [[firenze]]i Angyali Üdvözlet templomában fogadalmat tett: nem alkalmazkodik környezetének e szelleméhez, hogy szabad maradjon Isten számára.

 

 

== Életszentsége ==

Az életéből ránk maradt források már kora tizenéves korától kezdve nemes jellemre utalnak, és életszentségének körvonalait vetítik előre. Egy történet szerint már apród korában tanújelét adta egyenes lelkületének: egyszer egy idős úr mocskos tréfákat mesélt, hogy a nemesi származású fiatalok tetszését elnyerje, ő ennek hallatán így szólt hozzá: ''"Nem szégyenli Ön, hogy a maga korában és rangjával így beszéljen fiatalemberek előtt? Nem tudja, hogy a rossz beszéd megrontja a jó erkölcsöt?"'' Amikor a jezsuita rendhez való csatlakozása kapcsán kialakult családi vitában apja veréssel fenyegette meg, közölte: boldognak fogja tartani magát, hogy ilyesmit szenvedhet Istenért; választását pedig azzal indokolta, hogy a jezsuita rendben senki sem vállalhat kitüntető tisztséget.