„Szárd–francia–osztrák háború” változatai közötti eltérés

A véres solferinói ütközet után [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]], aki saját céljait lényegében elérte, tárgyalásokba kezdett [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc Józseffel]]. Megegyezési készségét erősítette, hogy a francia hadsereg emberveszteségei és a hadjárat költségei a vártnál lényegesebben magasabbra rúgtak. Meggyengült hadseregének súlyos kockázatot jelentett volna egy offenzíva az [[Erődnégyszög]] ''(Quadrilatero)'' ellen, ahol az osztrák haderő elsáncolta magát [[Mantova]], [[Peschiera del Garda]], [[Legnago]] és [[Verona (Olaszország)|Verona]] között. III. Napóleon értesült arról is, hogy az osztrák haderő vereségének hírére a [[Porosz Királyság]] és a [[Német Szövetség]] {{szám|350000}} katonát mozgósított. Ha a francia haderő folytatja előrenyomulását Ausztria felé, ez a haderő Franciaországot hátbatámadással fenyegette volna.

 

[[Július 12.|Július 12-én]] – a szárd–piemonti fél megkérdezése nélkül – a két császár aláírta a [[villafrancai fegyverszünet]]et, amelyben Ausztria csak Lombardiáról mondott le (Franciaország javára), de megtarthatta [[Veneto|Venetó]] tartományt, és – Cavour nagy csalódására – a stratégiai fontosságú Erődnégyszöget is. Az [[1859]]. [[november 10.|november 10-én]] megkötött [[zürichi béke]]szerződés, amit már II. Viktor Emánuel is aláírt, ezt a megegyezést hagyta helyben. Lombardiát, a háború egyetlen gyümölcsét Franciaország átengedte a [[Szárd Királyság|Szárd-Piemonti Királyság]]nak, cserébe – a szövetségi szerződés értelmében – megszerezte [[Savoyai Hercegség|Savoyát]] és a [[Nizzai Grófság]]ot.