„V–1” változatai közötti eltérés

[[Fájl:V1 peenemünde.JPG|bélyegkép|balra|265px|V–1 [[Németország|Peenemündében]] ]]

[[Fájl:Spitfire Tipping V-1 Flying Bomb.jpg|bélyegkép|265px|[[Supermarine Spitfire|Spitfire]] [[vadászrepülőgép]] [[szárny]]ának [[Szárny|törővég]]ével megbillenti a V–1-et, ezzel tervezett pályájától eltéríti]]

 

<!--- A fejlesztését [[1942]] nyarán kezdték meg titokban egy a Kelet-Pomerániában fekvő [[Peenemünde]]<ref>{{cite web|url=http://wikimapia.org/1506143/WW-II-Peenemunde-missiles-development-base|title=Rakétafejlesztő bázis Peenemündében|language=angol}}</ref> közelében létrehozott kísérleti telepen [[Wernher von Braun]] irányítása alatt. --->Kezdetben ''Flakzielgerät 76''-nak ''(FZG 76)'' nevezték a berendezést. A [[berepülés]]ek során sok probléma jelentkezett. Ezeket csak úgy tudták a németek fölszámolni, hogy önkéntes berepülőpilótákat alkalmaztak. A hiba okára [[Hanna Reitsch]]nak<ref>{{cite web|url=http://shearerknows.wordpress.com/2009/11/27/hanna-reitsch-minden-idok-legjobb-noi-pilotaja/|title=Hanna Reitsch|language=magyar|archiveurl=https://web.archive.org/20101001033207/shearerknows.wordpress.com/2009/11/27/hanna-reitsch-minden-idok-legjobb-noi-pilotaja/|archivedate=2010-10-01}}</ref> sikerült rájönnie, az előző három berepülőpilóta meghalt. Gyártási nehézségek is adódtak. Az első sikeres kísérletre [[1942]] végén került sor. A brit hírszerzés és felderítés sok adatot szolgáltatott a fegyverről, ennek következtében több súlyos légitámadás is érte Peenemündét.

A második világháború végén a megszállt Németországban mind az [[amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]], mind a [[Szovjetunió]] több V–1-re tett szert, amelyeket kísérletek céljára hazaszállítottak. Az Egyesült Államokban már négy hónappal a fegyver bevetését követően a Nagy-Britanniában zsákmányolt lezuhant V–1 alapján megépítették a JB–2 Doodle Bug [[robotrepülőgép]]et, amelynek sárkányszerkezetét a Republic Aviation, a [[lüktető sugárhajtómű]]vét a Ford Aerospace készítette. Tervezték a JB–2 bevetését egy Japán elleni invázió előkészítésekor, és felmerült az atomtöltet alkalmazásának az ötlete is. A fegyvert azonban harci körülmények között az Egyesült Államok nem vetette be. A JB–2-t a háború után tovább tökéletesítették a [[Németország|Németországból]] szerzett ép V–1-k alapján. A JB–2 bázisán kifejlesztették a KGW–1 Loon robotrepülőgépet, amelyet a tengeralattjáróról történő indítás kísérleteire használtak fel. A V–1 alapján épített amerikai fegyvereket harci körülmények között ugyan nem használták, mégis értékes tapasztalatokkal szolgáltak a későbbi amerikai robotrepülőgépek fejlesztéséhez.

 

[[Fájl:Fieseler Fi 103.svg|bélyegkép|265px|A Fieseler Fi 103]]