„Rendi országgyűlés” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Másolmány? Lábj. számok is vannak szögletesben |
Grga (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
== A magyar rendi országgyűlések előzményei ==
A [[13. század|13. századtól]] a törvényhozás a [[király]] és az országgyűlés közös joga volt. Ez a későbbi [[Rend (feudalizmus)|rendi]] társadalom [[Alkotmány|alkotmányának]] is alapelve maradt. Az [[Árpád-ház]] kihalása után a királyt több esetben az országgyűlés választotta (szabad királyválasztás joga).
Az országgyűlést kezdetben a [[Arisztokrácia|főurak]] és az [[egyház]] vezetői alkották.
Magyarországon a 15. század végére három, majd a nemesi rend szétszakadásával a 16. századra négy rend jött létre: főnemesség, köznemesség, papság, polgárság, és e rendek 1848-ig fennmaradtak[3]. A rendi állam törvényhozása a rendi gyűlés volt. A rendi gyűlést az uralkodó hívta össze, és jogában állt feloszlatni is. Ő terjesztette be és szentesítette a törvényeket, azokat azonban már a rendek vitatták meg. A rendi országgyűlés nem jelentett egy minden évben, folyamatosan ülésező intézményt. Az uralkodók politikai helyzettől, érdekeiktől, a rendek nyomásától függően hívtak vagy nem hívtak össze országgyűlést, sokszor évekig nem volt országgyűlés. A magyar rendi országgyűléseken a rendek közül a nemesség jutott döntő szerephez, a papság és főként a polgárság szerepe inkább kiegészítő volt.[3]▼
== Rendi társadalom kialakulása ==
Az országgyűlés a 17-18. században mintegy 500 főből állt.[1] Az országgyűlési rendszernek is fontos alapja volt a 13. századtól kialakuló nemesi vármegye, a nemesség megyei önkormányzati intézménye, melynek tagjai választással nyerték hivatalukat.▼
{{Bővebben|Rend (feudalizmus)}}
A királyi Magyarországon a [[15. század]] végére a feudális társadalom fejlődése során fokozatosan elkülönültek az azonos jogú és kötelezettségű társadalmi csoportok, a „rendek”: előbb 3 rend (nemesség, papság, polgárság), majd a nemesi rend kettészakadásával a 16. századra 4 rend jött létre: [[Rend (feudalizmus)|főnemesség, köznemesség, papság, polgárság]], és e rendi rétegződés [[1848]]-ig fennmaradt<sup>[[Rend (feudalizmus)#cite note-BH rend-4|[3]]]</sup>.
== Rendi országgyűlés kialakulása ==
A rendi állam törvényhozása a rendi (ország)gyűlés volt, melyben a korábbival szemben a főurak és egyházi vezetők mellett már a [[magyar nemesség]] és a [[Szabad királyi város|szabad királyi városok]] képviselői is helyet kaptak.
▲
▲
A magyar országgyűlés tagjai előbb, egészen a 15. századig együttesen, egy táblán folytatták tanácskozásaikat és hozták határozataikat. Az eredetileg egységes nemesség keretében a főrendi elemnek (magnates, barones regni) és a köznemességnek elkülönülésével és a köznemesség követküldési jogának kifejlődésével együtt haladt az a folyamat, amely végeredményben az országgyűlésnek két táblára oszlását eredményezte; ezt az állapotot az 1608. évi koronázás utáni I. törvénycikk törvénybe iktatta.
Buda 1541-es török elfoglalása, az [[Országgyűlés#Az ország három részre szakadása|ország három részre szakadása]] után a Habsburg uralom alatti [[királyi Magyarország]] országgyűléseit legtöbbször [[Pozsony|Pozsonyba]] (alkalmanként [[Sopron|Sopronba]]) hívták össze. Az [[Erdélyi Fejedelemség|Erdélyi Fejedelemségben]], majd a [[18. század|18. századtól]] a Habsburgok által külön kormányzott [[Erdély|Erdélyben]] külön [[Erdélyi országgyűlés|erdélyi országgyűléseket]] tartottak. A Magyar Királyság országgyűlése a 17-18. században általában mintegy 500 főből állt.<sup>[[Magyarországi országgyűlési választások#cite note-1|[1]]]</sup>
== Kéttáblás rendi országgyűlés bevezetése (1608) ==
[[1608]]-ben vezették be Magyarországon az országgyűlésben a [[Parlament|kétkamarás rendszert]], kettéválasztva egymástól a főtáblát és az alsó táblát (a követek tábláját). A [[Felsőtábla|főtábla]] (főrendi tábla, felsőtábla, mai szóval felsőház) tagjai a főnemesek és főpapok voltak, születésüknél illetve hivataluknál fogva. Az [[alsótábla]] (kamara, képviselőház) ülésein választással megválasztott küldöttek képviselték a többi rendet.<sup>[[Rend (feudalizmus)#cite note-Sz.C3.A1ray IV. 67-69-12|[8]]][[Rend (feudalizmus)#cite note-24|[jegyzet 8]]]</sup>
'''Alsótáblai megyei küldöttválasztásra''' csak a teljes választókorú népesség 5 %-át adó megyei nemesség tagjai és 5%-ot kitevő szabad királyi városok küldöttei voltak jogosultak.
A küldöttek száma ezen belül sem nem volt népességarányos: a vármegyei nemesség részéről minden megyét külön-külön egy szavazat illetett meg, míg a szabad királyi városok, a papság, illetve a kerületek küldöttei csupán egy-egy szavazattal rendelkeztek. Így a rendi országgyűlések alsótáblájában legtöbben a megyei nemesség képviselői voltak. Őket a megyei választásokon, a megyei nemesség a vármegyeházán, kortes hadjárat után választotta. A jelölteket hivatásos kortesek kísérték és segítették. Végső döntésre a jelölteket támogató nemesekből álló tömeg a vármegyeháznál gyűlt össze: többségük kívülrekedve a nyitott ablakokon keresztül hallgatta a hangzavart és az ablakban álló kortesek jelzéseinek megfelelően időről-időre éljenzéssel támogatta jelöltjét. A gyűlésterembe bejutott nemesi tömeg hangos vitát folytatott, melyet a kortesek által vezényelt éljenzések és hurrogások kísértek. A jelöltekről a végső döntést, hagyományos szabály szerint, a többség véleménye alapján hozták: Szavazatszámlálás nem volt, hanem jelölteket támogató (nemesi) tömeg kiabálásásának hangereje alapján becsülték meg a többséget.<sup>[[Magyarországi országgyűlési választások#cite note-2|[2]]]</sup> A megválasztott megyei követet utasítással látták el, és visszahívható volt.
| |||