„Szeretfalva–Déda-vasútvonal” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Az építkezés: egyértelműsítés - Teleki Pál |
Vépi (vitalap | szerkesztései) →Előzmények: kékít |
||
51. sor:
[[Căile Ferate Române]] vette át. A két világháború között az erdélyi vaspályákon érdemi fejlődés nem történt, csak a [[regát]]i részeken történtek beruházások.
A vasútvonal létrejöttét egy történelmi ténynek köszönheti, mégpedig a második bécsi döntésnek, amelyet [[1940]]. [[augusztus 30.|augusztus 30-án]] írták alá. A döntés követően Erdély északi része a Székelyfölddel együtt visszatért Magyarországhoz. Azonban az új határvonalat döntően az etnikai határok mentén húzták, a gazdaságföldrajzi és közlekedési szempontokat kevésbé vették figyelembe. [[Torda]] környékén nagy [[földgáz]]lelőhelyek voltak német érdekeltséggel, ezeket pedig a [[Harmadik Birodalom]] nem kívánta Magyarországhoz csatolni. Így jött létre a ''„Göring hasa”'' elnevezésű beszögellés, ahol Románia ékszerűen benyúlt Magyarország területére [[Kolozsvár]] és [[Marosvásárhely]] között. Így a két várost összekötő vasútvonal (az észak-erdélyi vasúti fővonal) egy jelentős szakaszon Románia területén maradt. A vonalon [[
Eleinte az utasokat és az árut autóbuszok és teherautók vitték vonattól vonatig a [[Beszterce]] (vagy [[Szeretfalva]]) és [[Szászrégen]] közötti kb. 50 km-es rossz közúton. 1940 december közepére a [[Marosvásárhelyi Kisvasút]] 16 km-es meghosszabbításával a honvédség épített egy keskeny vágányú vonalat [[Kolozsnagyida]] és [[Szászlekence]] között, így [[kisvasút]]tal összekötve az újonnan megszerzett területeket. Ez azonban kis kapacitású volt, a 760 mm-es nyomtávú igen hosszú és kanyargós vasútvonal a Székelyföld napi 3000-3500 tonnás igényét nem tudta fedezni.
| |||