Wikipédia

„Balti országok” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
19. sor:
A [[16. század]] közepére a Baltikumban is gyökeret vert a [[reformáció]], és a mai Észtország és Lettország területén évszázadokra az [[evangélikus egyház]] lett a legerősebb felekezet.
 
[[1582]] körülre majdnem az egész terület (észak-Észtországot kivéve) a [[Lengyel–Litvánia államközösség]] fennhatósága alá tartozott. A Lengyel–Litván [[államközösségLengyel–Litván Unió]] az [[1569]]-es [[Lublinilublini Unióunió]]val jött létre és [[1795]]-ig létezett.
<!-- Ez nem Lengyelország volt, olyasmi lehet, mint az Osztrák-Magyar monarchia. Lásd "Polish-Lithuanian Commonwealth" az enwikiben! -->
 
28. sor:
A [[második világháború]] előtt néha a „balti államok” részének tekintették Finnországot is (a Skandinávok ma sem tartják [[Skandinávia]] részének a finneket, talán ezért is jött létre az „[[Északi Tanács|Északi országok]]” [Nordic countries] elnevezés), például az [[1939]]-ben aláírt [[Molotov–Ribbentrop-paktum]] – mely felosztotta az „érdekszférákat” a náci Németország és a Szovjetunió között – Finnországot „balti állam”-ként említi.
 
Az 1939. augusztus 23-án létrejött [[Molotov-Ribbentrop-paktum]]-malpaktummal eldőlt a balti régió sorsa is. [[Adolf Hitler|Hitler]] és [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] együttműködése lehetővé tette, hogy a Szovjetunió „kölcsönös segélynyújtási” megállapodásokat erőltessen Észtország, Lettország és Litvánia kormányaira. Az 1939-es „megállapodások” értelmében a Szovjetunió jogot nyert arra, hogy kb. 20-25 ezres katonai csapatkontingenseket állomásoztasson – természetesen „ideiglenesen” – az 1918 és 1939 között független országokban. A szovjet kormány és maga Sztálin sem tartotta ezt kötelezőnek, így aztán hamar tovább is léptek, hogy végképp fölszámolják a három ország függetlenségét.
 
1940. június 15-én és 16-án a [[moszkva]]i lett, észt és litván nagyköveteknek példa nélkül álló 8-10 órás lejáratú ultimátumot adtak át, melyben [[Kommunizmus|kommunista]] kormányok felállítását, valamint nagy létszámú – Litvániába pl. 200 ezer fős – szovjet haderő beengedését követelték. Molotov az észt követtel szóban közölte, hogy a jegyzék elutasítása esetén a Vörös Hadsereg azonnal megkezdi a bevonulást, az esetleges ellenállást pedig letöri. E kilátástalan helyzetben a három balti ország kénytelen volt meghajolni a kommunista erőszak előtt.
 
Ezek után kinevezték a szovjet kommunista helytartókat is: Észtországba [[Andrej Alekszandrovics Zsdanov|Zsdanov]], Lettországba [[Andrej Januarjevics Visinszkij|Visinszkij]], Litvániába pedig [[Vlagyimir Georgijevics DekonozovGyekonozov|DekonozovGyekonozov]]. A Szovjetunióból érkezett megbízottak nem vesztegették az időt, azonnal hozzálátták a Moszkvának tetsző kormányok létrehozásához. Az ily módon felállított kormányok törvény ellenes parlamenti választásokat írtak ki. A fegyverek árnyékában az elhurcolásokkal nyomatékosított „választások” – egyetlen jelöltre – meghozták a kívánt eredményt, a jelöltek 98-99 százalékos elsöprő győzelmét.
 
A választások nyomán létrejött „népi parlamentek” első ténykedése mi más lehetett volna, mint az, hogy kérték a Szovjetunióhoz való csatlakozást. A kérés Moszkvában elfogadták, így 1940. augusztus 3-án Litvánia, 5-én Lettország, 6-án pedig Észtország is csatlakozhatott a „szovjet népek nagy családjához”.
40. sor:
Aztán [[1944]]-re a szovjet csapatok kiszorították a területről a németeket, és [[1945]]-ben ismét a [[Szovjetunió]] fennhatósága alá kerültek. A három ország ''Észt SZSZK'', ''Lett SZSZK'' és ''Litván SZSZK'' néven ismételten a [[Szovjetunió]] része lett.
 
A [[hidegháború]] alatt a balti államokat [[Kelet-Európa]] részének tekintették (mivel a Szovjetunió részei voltak), de történelmileg és kulturálisan helyesebb Észtországot és Lettország északi részét [[Észak-Európa]] részének tekinteni (Finnország, Svédország és Dánia erős befolyással bír itt), míg Litvániát és Lettország déli részét [[Közép-Európa|Közép-Európához]] tartozónak gondolni (a hajdani [[Hansa SzövetségHanza-szövetség]], a [[Lengyel–Litván szövetségUnió]] és a Német Birodalom történelmi befolyása és újjáéledő hagyományai nyomán).
 
A három balti nemzet [[1990]]–[[1991|91]]-ben szerezte vissza függetlenségét; [[1991]]. [[szeptember 6.|szeptember 6-án]] a Szovjetunió is elismerte különválásukat. A három ország a [[második világháború]] előtti független köztársaságok folytatásának tekintik magukat, ezzel is erősítve azt a nézetüket, hogy a Szovjetunió illegálisan csatolta őket a birodalomhoz és tartotta őket megszállva.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Balti_országok”