|
=== 1915–21 ===
[[Fájl:Esenin1914.jpg|bélyegkép|200px|Jeszenyin 1914-ben]]
1915-ben Szentpétervárra költözött, ahol [[Alekszandr Alekszandrovics Blok|Alekszandr Bloknak]]nak írt üzenete után a költő találkozásra hívta: „Ma itt volt nálam egy rjazanyi ifjú a verseivel. 19 éves. A versei frissek, tiszták, hangosak, bőbeszédűek. 1915. március 9-én járt nálam.”{{refhely|Nye zsaleju|355. oldal}} Blok bevezette az irodalmi társaságba, megjelentette négy versét a ''Golosz zsiznyi'' (Az élet hangja) c. folyóiratban. Itt ismerkedett meg Szergej Gorogyeckijjel, [[Nyikolaj Kljujev]]vel és [[Andrej Belij]]jel. Kljujev különösképpen nagy hatást gyakorolt rá, az ő tanácsára kezdett el orosz népi ruhában járni. Kljujevvel való szoros barátsága miatt szárnyra kaptak olyan hírek is, hogy Jeszenyin és Kljujev szeretők voltak,{{refhely|Lukjanov|124. oldal}} erre azonban nincsenek konkrét bizonyítékok.{{refhely|Lukjanov|126. oldal}} Alekszandr Lukjanov kutatásai szerint a költő rengeteg figyelmet és szeretet igénylő személyiség volt, ezért vonzódott bárkihez, aki szerette, de ez számára nem jelentett szexuális jellegű kapcsolatot.{{refhely|Lukjanov|127. oldal}}
1916-ban jelent meg Jeszenyin első kötete ''Radunyica'' címmel. A szerelemről és egyszerű falusi életről szóló versei korának egyik legnépszerűbb költőjévé tették, mivel az irodalmi körök a háború borzalmai elől szívesen menekültek a tiszta orosz vidék nosztalgiájába.{{refhely|Lukjanov|104. oldal|azonos=Tajna104}} A háborúnak köszönhetően bibliai motívumok is megjelentek verseiben{{refhely|azonos=Tajna104}} és elkezdték érdekelni a falusi lét szépsége mellett a vidék szociális kérdései is.
[[1916]]-[[1917]] között Szergej Jeszenyint katonai szolgálatra sorozták be; tekintélyes írók közbenjárására nem a frontra került, hanem a [[Carszkoje Szelo]]|Carszkoje Szeló-i]] kórház írnoka lett. Az [[1917-es oroszországi forradalmak|1917-es forradalom]] következtében [[Oroszország]] kilépett az [[első világháború]]ból. Abban a hitben, hogy a forradalom jobb életet fog hozni, Jeszenyin rövid ideig támogatta, de hamar elvesztette illúzióit.
[[Fájl:Zinaida Raikh with children Konstantin and Tatiana Esenin.JPG|bélyegkép|200px|Zinaida RajkRajh gyermekeivel Konsztantyinnal és TatjanávalTatyjanával az 1920-as években.]]
1917 augusztusában Jeszenyin másodszor nősült, felesége ZinajdaZinaida RajkRajh színésznő volt (a későbbiekben [[Vszevolod Mejerhold]] neje). 1918 szeptemberében saját kiadóvállalatot alapított Трудовая Артель Художников Слова néven (A Szó Művészeinek Munkaszövetkezete).<ref name="trudovaja">{{cite web|url=http://esenin.niv.ru/esenin/documents/kollektiv/document-17.htm|title=Листовка-обращение издательства "Московская Трудовая Артель Художников Слова" к книготорговым организациям. Октябрь — ноябрь 1918 г.|language=orosz|accessdate=2010-03-13}}</ref> Ez a kiadó jelentette meg második verseskötetét ''Preobrazsenyie'' címmel.<ref name="trudovaja"/> Ugyanebben az évben született lánya, TatjanaTatyjana is. Harmadik gyermeke, Konsztantyin, 1920-ban látta meg a napvilágot.
1919-ben író-költő (Anatolij Mariengof, Vagyim Sersenyevics, Rjurik Ivnyev) és művész barátaival (Borisz Erdman, Georgij Jakulov) együtt megalapította az [[imazsinizmus]]t: „1919-ben egy barátaimmal kiadtuk az imazsinizmus manifesztójátmanifesztumát. Az imazsinizmus egy formai iskola volt, amit szerettünk volna bevezetni a köztudatba. De nem talált termékeny talajra, s önmaga halálát okozta.”{{refhely|Nye zsaleju|363. oldal}}
1920-ban két kötete is megjelent, a ''Golubeny'' és a ''Trerjadnyica'', miközben Mariengoffal Dél-Oroszországban és a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázusban]] utazgatott. Cs. Varga István szerint{{refhely|Cs. Varga|142-143. oldal}} Mariengof legalább akkora hatással volt a költőre, mint Kljujev. Az ő unszolására kezdett el kocsmákba járni. Hamarosan már részeg botrányaitól volt hangos a társasági élet. A barátok elmondásai szerint Mariengof hatására vált el Zinaidától 1921-ben. Ugyanebben az évben jelent meg ''Iszpovegy huligana'' c. kötete.
| 