„Hatáselv” változatai közötti eltérés

A klasszikus mechanikában (nemrelativisztikus, nemkvantumos) a hatás korrekt alakja bizonyítható [[Newton mozgástörvényei]]ből. Megfordítva, a korrekt hatásból kiindulva a hatáselv szolgáltatja a Newton-egyenleteket. A hatáselv alkalmazása sokszor egyszerűbb, mint a Newton-törvényeké. A hatáselv egy skalár elmélet, aminek alkalmazásai elemi számításokat igényelnek.

 

 

A '''legkisebb hatás elvét''' először [[Pierre Louis Maupertuis|Maupertuis]] fogalmazta meg [http://ourworld.compuserve.com/homepages/cuius/idle/evolution/ref/leastact.html] [[1746]]-ban, majd [[1748]]-tól kezdődően [[Leonhard Euler|Euler]], [[Joseph Louis Lagrange|Lagrange]] és [[William Rowan Hamilton|Hamilton]] fejlesztette tovább. Maupertuis abból az érzésből vezette le az elvet, hogy az [[Univerzum]] tökéletessége megkíván egyfajta gazdaságosságot és nem fér össze semmilyen energiapazarlással. A természetes mozgás olyan kell legyen, ami valamilyen mennyiséget minimalizál. Már csak azt kell kitalálni, melyiket. Ő ezt a ''vis viva''-ban, vagy ''élőerőben'' találta meg, amit ma [[mozgási energia|mozgási energiának]] hívunk.