|
== Edmondo de Amicis olasz '''í'''ró,publicista. Haditodositóként végigharcolta Itália egyesitésének utolsó nagy hadjáratát. Majd riporterként bejárta Europát. Sziv cimű regénye tette világhirűvé. De Amicis naplószerű regényt egy kisiskolás szemuvegéből irja le. A kotet tulajdonképpen egy tanév torténete,melyet a tanito elbeszélései tesznek még szinesebbé. Enrico Bottini, a tiszta szivű,jolelkű torinoi diák,egyszerű szavakkal,de annál inkább meggyőzőbben meséli el,mi minden tortént vele és társaival abba a világban. A konyv csupa szépre és jora tanitja olvasoit:lelki nemességre,áldozatkéségre,helyes viselkedésre nemcsak az iskolában,hanem a családban és az utcán is. Joltettekre,szolgálatkészségre buzdit,ugyanakkor csodálatosan tud hazaszeretetre lekesiteni. ==
A '''monda''' [[epika|epikus]] népköltészeti [[műfaj]], amely valamely valós jelenséghez kapcsolódik, de csodás elemekkel beszél keletkezéséről, az illető helyhez, személyhez, jelenséghez fűződő hiedelmekről. A szó a nyelvújítás korában keletkezett, a mendemonda ikerszóból vonták el, korábban a 17. században már használták a monda-monda kifejezést költött történet értelemben. A népnyelv azonban nem jelölte meg konkrétan a műfajt, igaz történetet, históriát, régiséget emlegettek. Hasonló a helyzet más európai nyelvekben is, az angol és a francia legendának nevezi a mondákat.
Elsősorban történeti hagyományokat dolgoz föl a kultúrközösség hőskorából. Egyfelől a [[mítosz|mítosszal]], másfelől a [[mese|mesével]] rokon. Verses és [[próza]]i egyaránt lehet. Fő csoportjai a [[Hiedelemmonda|hiedelemmondák]] (pl. a [[halál]]ról), a történeti mondák (pl. királyokról), [[Eredetmagyarázó monda|eredetmagyarázó mondák]]. Gyakoriak a [[Vándormonda|vándormondák]]. A különböző nemzetek mondakincsét a 19. században kezdték el gyűjteni, feldolgozni, esetenként kiegészíteni.
Mint műfaji megjelölést először a mesével párhuzamban kezdték alkalmazni. A [[Grimm fivérek|Grimm testvérek]] meghatározása szerint a mese költőibb, a monda történetibb. A későbbi definíciók formai, stilisztikai, funkcionális szempontokon nyugszanak. A mondák rövidebbek a meséknél, a nép igaznak tartja őket, előadásuk tárgyilagosabb.
Két fő csoportjuk van: történeti és helyi monda.<ref>A [[Grimm fivérek]] meghatározása szerint, ezt a meghatározást [[Solymossy Sándor]] fejlesztette tovább.</ref> A történeti mondákban az emberi hősön van a hangsúly, helyi mondák természeti jelenségek, földrajzi képződmények leírására tesznek kísérletet. Az újabb csoportosírások különböző szempontokból indulnak ki:
*kisebb csoportnál ismert monda - széles körben elterjedt [[vándormonda]]
*társadalmi fejlődés korábbi szakaszában keletkező mondák (többnyire hősmondák) - újkori mondák<ref>Ez a felosztás Európára vonatkozik.</ref>
Tartalom szerint megkülönböztetik:
*eredetmagyarázó mondák
*történeti mondák
*kultúrtörténeti mondák
**ezen belül helyi mondák
*[[Hiedelemmonda|hiedelemmondák]]
**ezen belül halászmondák és kísértetmondák
*vallásos mondák
*a [[Legenda|legendák]] egy része is mondának mondható
A modern mondakutatás megkülönböztette a mondalakulás különböző szakaszait: ''[[közlés]]'' → ''[[memorat]]'' → ''[[fabulat]]''. E téren különösen fontos ''C. W. von Sydow'' munkássága. Von Sydow megkísérelte továbbá különválasztani azokat a történeteket, melyek csak formájukban utánozzák a mondákat (álhiedelemmonda).
A magyar mondakincset leginkább [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]], [[Arany János|Arany]], [[Jókai Mór|Jókai]], [[Mikszáth Kálmán|Mikszáth]], [[Krúdy Gyula|Krúdy]] használta föl. [[Benedek Elek (író)|Benedek Elek]] állította össze a legteljesebb és legismertebb magyar mondagyűjteményt.
==Forrás==
*{{MNéprLex|3|640|3-1875.html}}
==Irodalom==
*[[Szendrey Zsigmond]]: Történeti népmondáink (Ethnographia,<ref>A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata</ref> 1923–26)
*Brüder Grimm: Deutsche Sagen (München, 1965)
*[[Ferenczi Imre]]: Történelem, szájhagyomány, mondahagyomány (Ethnographia, 1966)
*Dömötör Tekla: A mondakutatók nemzetközi értekezlete Budapesten (Ethnographia, 1964)
*Voigt Vilmos: A mondák műfaji osztályozásának kérdéséhez (Ethnographia, 1965)
==Jegyzetek==
{{források}}
| 