„Jáspis-barlang” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
23. sor:
== Kutatástörténete ==
Az [[1970-es évek]] elején a [[Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület]] barlangkutatói bontották a Szilfás-víznyelőt, de ekkor még nem tudtak a barlangba bejutni. Az 1984-ben megjelent ''Magyarország barlangjai'' című könyv országos barlanglistájában szerepel a Szilfás-víznyelő neve és térképen van feltüntetve a helye. 1993. augusztusában az egyesület tagjainak sikerült elérniük a barlangot. A barlangot Apró Zoltán, László Róbert, Liksay László és Lipták Roland fedezte fel, akiknek Kovács Zsolt mutatta meg a bontási helyet. A Nagy-akna tetejéig tudott a feltárás napján egyikük eljutni. Második felfedező útjuk alkalmával már a majdnem 200 méteres mélységben található végpontig le tudtak hatolni kötél segítségével. A felfedezés idején 183 méter mélységűnek és 600–800 méter hosszúnak becsülték. 1993. decemberében pontosan fel lett mérve egy része és az alaprajzi poligonmenet alapján 190,2 méter mély és 626,6 méter hosszú volt. De hosszúsági adatához még körülbelül 200 méter fel nem mért járat tartozik. Ezekkel a méretekkel hazánk 4. legmélyebb és 26. leghosszabb barlangja volt. Szintén 1993-ban készült el ideiglenes lezárása. 1994-ben egy omlás történt benne, amely megakadályozta a teljes bejárását. 1994-ben a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettan Tanszékén röntgendiffrakciós vizsgálattal elemezték a Heliktites-terem képződményeinek anyagát és megállapították, hogy a heliktitek szálainak anyaga aragonit, töveik pedig réteges eloszlásban kalcit és aragonit anyagúak. 1995. december 11
== Irodalom ==
|