Főmenü megnyitása

A Jáspis-barlang fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Magyarország hatodik és a Bükk-vidék harmadik legmélyebb barlangja. Hazánk hetedik és a Bükk-vidék harmadik legnagyobb vertikális kiterjedésű barlangja. Volt az ország negyedik és a Bükk-vidék második legmélyebb barlangja is.

Jáspis-barlang
Hossz830 m
Mélység193 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés193 m
Tengerszint feletti magasság588 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5372-100
Elhelyezkedése
Jáspis-barlang (Magyarország)
Jáspis-barlang
Jáspis-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 06′ 27″, k. h. 20° 34′ 53″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 27″, k. h. 20° 34′ 53″

Tartalomjegyzék

LeírásSzerkesztés

A Nagy-fennsíkon lévő Nyavalyás-tetőn, a Szárdóka-hegy északi lejtőjén, egy töbörben nyílik a bejárata. A Balekina-barlang bejáratától körülbelül 140 méterre van a mesterségesen kifalazott bejárata. A kis méretű töbörben a barlang bejáratához egy rövid patakmeder vezet. A patakmederben időszakosan folyó víz a barlang bejáratáig csak néha jut el. A patak medrében elnyelődött víz a barlang Ében-termében és a Lechuguilla-ágában tűnik fel ismét. A Fő-ágban lévő barlangi patak vízhozama olykor eléri a 200–300 litert percenként. A végponti szifonban eltűnő víz a Balekina-barlang vizével együtt a Garadna-patakba torkolló Wekerle-forrásban jelenik meg. A barlang napjainkban történő fejlődésében a kőzetleváláson és az oldáson kívül az eróziónak is fontos a szerepe.

Triász mészkőben jött létre. A sötétszürke befoglaló kőzete változatos, a barlang bejárati részén nem homogén, a barlang belsőbb részein, a néhol márgás mészkőben kalciterek, tűzkőrétegek és agyagpala tűnik fel. Körülbelül 140 méteres mélységben a barlang tetején ősmaradványok, ammoniteszek, kagylótöredékek és csigatöredékek figyelhetők meg. A járatok leginkább réteglap mentén találhatók. Lépcsőzetes aknasorú barlang, amelyre a bejárati szakasz kivételével a nagy keresztmetszetű járatok jellemzőek.

Sok helyen gazdag cseppkőképződményekben, amelyek között gyakoriak a több méter magas és fél méternél vastagabb állócseppkövek. Néhány helyen barlangi gyöngyök vehetők észre. A bükk-vidéki barlangok között egyedi abban, hogy kalcit és aragonit anyagú, 50–150 milliméter hosszú heliktitek képződtek benne. Ezek a Heliktites-teremben kialakult képződmények és a víznyelő környékéről bekerült, több kilogrammot is elérő jáspis, azaz hidrokvarcit kavicsok jelentik legnagyobb tudományos értékét. A hideg vízből kivált aragonit ritka, Magyarországon nem található máshol ilyen képződmény. A Martonházi-aragonitbarlangban van a másik előfordulási helye.

A lezárt barlang csak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és tudományos kutatás miatt látogatható. Az omlásveszélyes járatrendszer bejárásához kötéltechnikai eszközöket kell alkalmazni. A Szűkület nevű rész előtt van lezárva nem ajtóval, hanem egy zártszelvénnyel. A Bükk-vidék harmadik legmélyebb barlangja a Bányász-barlang és az István-lápai-barlang után.

Előfordul az irodalmában Szilfás-nyelő (Ferenczy 2003) és Szilfás-víznyelő (Kordos 1984) néven is. Nevét a benne előforduló jáspis kavicsokról kapta.

KutatástörténetSzerkesztés

Az 1970-es évek elején a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület barlangkutatói bontották az időszakosan aktív Szilfás-víznyelőt, de ekkor még nem tudtak a barlangba bejutni. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a Szilfás-víznyelő neve és egy térképen van feltüntetve a helye.

1993 augusztusában az egyesület tagjainak sikerült elérniük a barlangot. A barlangot Apró Zoltán, László Róbert, Liksay László és Lipták Roland fedezte fel, akiknek Kovács Zsolt mutatta meg a bontási helyet. A Nagy-akna tetejéig tudott a feltárás napján egyikük eljutni. Második felfedező útjuk alkalmával már a majdnem 200 méteres mélységben található végpontig le tudtak hatolni kötél segítségével. A felfedezés idején 183 méter mélységűnek és 600–800 méter hosszúnak becsülték. 1993 decemberében pontosan fel lett mérve egy része és az alaprajzi poligonmenet alapján 190,2 méter mély és 626,6 méter hosszú volt. De a hosszúsági adatához még körülbelül 200 méter fel nem mért járat tartozik. Ezekkel a méretekkel hazánk negyedik legmélyebb és 26. leghosszabb barlangja volt. 1993-ban készült el az ideiglenes lezárása. 1994-ben egy omlás történt benne, amely megakadályozta a teljes bejárását. 1994-ben a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettan Tanszékén röntgendiffrakciós vizsgálattal elemezték a Heliktites-terem képződményeinek anyagát és megállapították, hogy a heliktitek szálainak anyaga aragonit, töveik pedig réteges eloszlásban kalcit és aragonit anyagúak. 1995. december 11-én Kovács Attila rajzolt barlangtérkép-vázlatot a bejárati aknarendszerről a Fő-ágig az első felmérés poligonjával. 1996-ban fokozottan védett barlang lett az ásványritkaságai miatt. 1997-ben a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a Szűkület nevű részig biztonságossá tette a bejáratát.

2000-ben történt egy erőszakos behatolási kísérlet a lezárt részen túlra. 2001 óta fokozottan védett barlang az ásványritkaságai miatt. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 830 méter hosszú, 190 méter függőleges kiterjedésű és 160 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben az olvasható, hogy a 190 méter mély barlang Magyarország negyedik legmélyebb barlangja és több, mint 820 méter hosszú. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A legújabb felmérése 2015. december 3-án történt, amelyet Kovács Richárd és Szabó R. Zoltán végzett. Ez csak a barlang egy részére terjedt ki. A felmérés alapján Szabó R. Zoltán szerkesztett és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet keresztmetszetekkel és egy vetített-kiforgatott hosszmetszeti barlangtérképet 2015. decembertől 2016. áprilisig. A barlangtérképek 193,09 méter hosszúságig, 56,97 méter mélységig és 34 méter kiterjedésig ábrázolják a járatokat.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés