Wikipédia

„János cseh király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
52. sor:
Felvette a lengyel királyi címet is, hogy kifejezze egész Lengyelországra vonatkozó igényét, amelyet [[I. Ulászló lengyel király|Lokietek Ulászlónak]] [[1314]]-re sikerült egyesítenie [[Pomeránia]], [[Mazóvia]] és [[Szilézia]] és aki [[1320]]-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. [[Szilézia]] azonban János kezén maradt.
 
A cseh és a magyar király azonban ellentétes oldalon maradtak a lengyel kérdésben. János a nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, s csak Károly apósa érdekében tett 1327 áprilisi fenyegető hangú üzenetére állt el az Ulászló elleni támadástól. Szövetséget kötött viszont a lengyelekkel ugyancsak hadban álló [[Német Lovagrend]]del. 1329–1332 között háború dúlt a lengyelek és a lovagrend között, amelyben Károly Ulászlót segítette, János viszont LengyeországraLengyelországra támadt. 1231-ben Károly kibékült az osztrákokkal és ősszel mintegy 50 ezer fős magyar-osztrákmagyar–osztrák sereggel felvonult a cseh határra. János kénytelen volt visszavonulni Lengyelországból és a Károllyal 1332 júliusában megkötött békében visszaadta Károlynak a még Csák Mátétól elfoglalt Berencs és Holics határvárakat.{{refhely|Károly Róbert emlékezete|46. o.}}
 
1333-ban meghalt Ulászló, fia [[III. Kázmér lengyel király|III. Kázmér]] azaz Nagy Kázmér pedig hajlott a megegyezésre, hogy belső problémái felé fordulhasson. A cseh király is hajlandó volt erre, mert [[1335]] tavaszán újabb konfliktusba került a karantán–tiroli örökség miatt az osztrák hercegekkel és Lajos császárral. 1335 augusztusában Trencsénben magyar közvetítéssel a lengyel és cseh követek kidolgozták a megállapodást,{{refhely|Károly Róbert emlékezete|46. o.}} szeptemberben pedig újra cseh–magyar szövetséget kötöttek az osztrákok ellen. Végül 1335 októberében a három király ünnepélyesen találkozott a [[visegrádi királytalálkozó]]n. János lemondott a lengyel királyi címről,{{refhely|Károly Róbert emlékezete|47. o.}} ezért kapott 500 márka aranyat a magyar királytól,{{refhely|Pallas: János}}
Kázmér pedig Sziléziáról, valamint Pomerániáról, ami a Német Lovagrend tulajdonában maradt. Hármas szövetséget kötöttek [[II. Albert osztrák herceg]] és [[IV. Lajos német-római császár]] ellen. Széles körűSzéleskörű gazdasági és pénzügyi együttműködésben is megegyeztek. A találkozónak máig ható politikai jelentősége van.{{refhely|Károly Róbert emlékezete|47. o.}}
 
1337-ben újra segítséget nyújtott János a Német Lovagrendnek,{{refhely|Pallas: János}} de ezúttal a litvánok és az oroszok ellen.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/János_cseh_király”