„Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
56. sor:
*Csokor: ([[1911]]-12)
 
*TengerészegyenruhákTengerész-egyenruhák: ([[1910]]) Az egész felületet kitölti formákkal. Lendületes kör alakú kompozíciót használ. Ezt a kör alakú mozgást a figuramozdulata indítja be. A későbbi műveiben is jellemző lesz a kör alakú kompozíció és a kicsavart figurák.
*Tengerészegyenruha árusTengerész-egyenruhaárus: ([[1910]])
*HalárusmesterségHalárus mesterség: ([[1910]])
 
*Halárus: ([[1911]]) Érdekes nézőpontokat alkalmaz. A portré nem egyénített. Metafizikus csendélet is található rajta. A háttérben távoli nézőpontot alkalmaz.
*Matróz: ([[1912]]) Erős, feszes kontúrok, ruganyos, mozgó figurák láthatóak. Egyre inkább eltűnik a tájképi környezet. Ez egyetlen önarcképe, amely egyénített. A négyzet és kör egyesítése itt jelenik meg először. A négyzet az ikonok felépítéséből eredeztethető. A mellette álló két figura hagio-grafikus[[Hagiográfia|hagiografikus]] ábrázolást mutat. Ezek a művész megsokszorozott énjei. A kép nem a népies ikon felépítését követi, hanem a klasszikusét: [[Andrej Rubljov]]ot és [[Feofan Grek]]et.
*Matróz: ([[1913]])
*Horgász: ([[1913]])
 
*Férfiakt: ([[1910]])
*Akt I: ([[1912]]-13) A figura síkra redukált. Az ikonos életképeken kívül Tatlin fő témája az akt. [[1911]]-13 között festi őket. Az egyén annyira nem is számít, hogy a fejeket meg sem festi. A test kosntruktívkonstruktív felfogása architektúrát kölcsönöz a képnek. Ebbe szövődik bele az erotikus vonzódás.
*Akt II: ([[1913]]) A testet síkba nyomja. Általában három színt használ megfestéséhez. Az ikonok csúcsfénye is felfedezhető.
*Akt III.: ([[1913]]) A test itt is mechanikus organizmus.