„Fonográf” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a File: → Fájl:, apróbb javítások |
||
1. sor:
{{egyért2|a hangtechnikai eszközről|Fonográf (egyértelműsítő lap)}}
[[Fájl:EdisonPhonograph.jpg|230px|bélyegkép|jobbra|Az Edison-féle hengeres fonográf]]
A '''fonográf''' (görög szó, magyar jelentése: hangíró) az első olyan hangfelvételre és lejátszásra is alkalmas készülék volt, mely a gyakorlatban is bevált. [[Thomas Alva Edison]] találmánya volt, 1877-ben készült el az első működő készülék. A különféle harangjátékok, zenélődobozok, [[Gépzongora|gépzongorák]] már korábban is képesek voltak hangokat, vagy akár összetettebb dallamokat visszaadni, de a fonográf megjelenéséig valós hangok rögzítésére és visszajátszására nem volt lehetőség.
A fonográf és a hozzávaló henger használatának évtizedei alatt számtalan fejlesztésen ment át. Az első készülékek még csak néhány szó alig érthető rögzítésére voltak képesek, az utolsó műsoros hengerek négy percnyi, akkori szinten jó minőségű zenét tároltak. Készültek miniatűr, beszélő babákba szerelt fonográfok ugyanúgy, mint asztali, vagy nagy méretű álló készülékek.
A gyakorlatilag bármilyen lemezjátszóval lejátszható gramofonlemezekkel szemben a fonográfhengerek lejátszására semmilyen modernebb eszköz nem szolgál.
== Feltalálása és fejlesztése==
15 ⟶ 14 sor:
== Működési elve ==
[[
A hangot egy tölcsér gyűjti össze, ennek végén egy membrán található, amit a hang rezgésbe hoz. A membránhoz egy acéltű kapcsolódik, amely egy forgó viaszhengerre spirálisan belekarcolja a hangnak megfelelő rezgéseket. Viasz helyett eleinte vékony ónréteggel bevont hengereket is használtak. A visszajátszás ennek pontosan a fordítottja volt. A hengerre rögzített barázda megmozgatta a tűt, az átadta a rezgéseket a membránnak, majd a tölcsér hallhatóra erősítette a hangot.
A készülék alapja két, egymással szinkronban forgó vízszintes fémtengely. Az alsóra kellett ráhúzni a hengert, a vele szinkronban forgó felső tengelyen spirálbarázda volt, amely a hangszedő tűt a henger minden fordulatánál annyival elmozgatta, hogy a tű pontosan kövesse az alatta lévő barázdát. A készüléket eleinte kézel kellett tekerni, később felhúzós motor működtette. A jel rögzítése vertikálisan történt, nagyobb jel mélyebb barázdát vágott a hengerbe.
A hangminőség eleinte gyenge volt, a játékidő 2 perc, a hengerek élettartama nem volt több, mint néhány tucat lejátszás. Később új hengeranyagok kikísérletezésével a hangminőség jelentősen javult, a műsoridő 4 percre növekedett. A hordozható, viszonylag kis méretű fonográfkészülékek évtizedeken át használatban maradtak, egyetlen lehetőségként házi, vagy stúdión kivüli hangrögzítésre a [[magnetofon]] megjelenéséig. Használták diktafonként, népdalok gyűjtésére, vagy híres emberek hangjának megörökítésére.
46 ⟶ 45 sor:
http://gepzongora.hu/hengerek.htm
[[Kategória:Hangtechnika]]
| |||