„Vaszkó Ödön” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
48. sor:
Szabadiskolákban és a budapesti [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Iparművészeti Főiskola]] tanfolyamán képezte magát. Festészetét, amely szoros rokonságban áll a korabeli német ''Neue Sachlichkeit'', azaz „új tárgyiasultság” művészeti irányzatával, csak a 2010-es években fedezték fel újra. Termékeny alkotó periódusa mindössze egy évtizedre terjedt ki a 20. század húszas, harmincas éveiben. 1921-től állított ki rendszeresen, első önálló tárlata 1924-ben a Nemzeti Szalonban volt. 1927-től a [[Vaszary János (festő)|Vaszary János]] vezette UME ([[Új Művészek Egyesülete]]) tagjaként számos hazai és külföldi kollektív tárlaton vett részt. 1929-ben elnyerte a genovai szépművészeti egyetem első díját. Egy Firenzét ábrázoló festményét megvásárolta a [[New York]]-i [[Whitney Museum of American Art]]. 1931-ben közös tárlaton vett részt a Tamás Galériában [[Barcsay Jenő]]vel.
Ígéretes karrierje azonban hamarosan derékba tört. Az érzékeny idegzetű festő egzisztenciális okokból hivatali állás vállalására kényszerült. Le kellett mondania a festésről
Vaszkó Ödön számos képén szerepel a [[kaktuszfélék|kaktusz]], a ''Neue Sachlichkeit'' csendéleteinek egyik kedvelt motívuma, amelynek előképe [[Giorgio Morandi]] 1917-ben festett ''Il Cactus'' című festménye volt, és a modern festészet kritikusai szerint lényegében a disszonáns, fenyegető emberi létre utalt. Ezt az ikonográfiát alkalmazta gyakran Vaszkó Ödön is. Az ablakpárkányon álló cserepes kaktusz a kint és a bent, a zárt és a nyitott, a harmonikus természet és a mesterséges világ között áll.
==Galéria==
| |||