„OV–10 Bronco” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox korr
35. sor:
 
== Története, szerkezeti sajátosságai ==
Az [[1960-as évek]] elején az [[Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága|Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága]] (USMC) egy, a felkelők elleni harcra tervezett (COIN) repülőgépet igényelt, ami egy új repülőgépfajta, a könnyű fegyveres felderítő repülőgép (LARA) megalkotását eredményezte. A beszerzésre kiírt versenytárgyalást a North American NA–300 tervezete nyerte az 1964. év augusztusi eredményhirdetéséneredményhirdetésen.
 
Az előszerződésben hét prototípust rendeltek YOV–10A jelzéssel, melyek közül az első 1965. július 16-án hajtotta végre az első felszállást. Meghajtásáról két 492 kW-os (660 LE) Garett T76 légcsavaros gázturbinás hajtómű gondoskodott,. aA fejlesztési vizsgálatok során több hiányosság is felmerült. A hibák javítása során újratervezték a hajtómű -gondolákat és odébb is helyezték a pilótafülkében fellépő zaj csökkentése érdekében, a szárnyak fesztávolságát ezért 3,05 méterrel megnövelték. Az átépített új prototípus 1966. augusztus 15-én szállt fel, a hetedik prototípus pedig alternatív megoldásként [[Pratt & Whitney]] Canada T74-es (PT6A katonai típus jeletípusjele) hajtóműveket kapott az összehasonlításhoz.
Az 1960-as évek elején az [[Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága|Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága]] (USMC) egy, a felkelők elleni harcra tervezett (COIN) repülőgépet igényelt, ami egy új repülőgépfajta, a könnyű fegyveres felderítő repülőgép (LARA) megalkotását eredményezte. A beszerzésre kiírt versenytárgyalást a North American NA–300 tervezete nyerte az 1964. év augusztusi eredményhirdetésén.
 
A gépet különleges kialakítás jellemzi. A felső, állandó húrtényezőjű szárnyaival, a két, hajtómű -gondoláktól a vízszintes vezérsíkig nyúló, függőleges vezérsíkban végződő faroktartójával semmi más géppel össze nem téveszthető alakja van. A karcsú törzsben a kétfős személyzet tandem elrendezésben foglal helyet.
Az előszerződésben hét prototípust rendeltek YOV–10A jelzéssel, melyek közül az első 1965. július 16-án hajtotta végre az első felszállást. Meghajtásáról két 492 kW (660 LE) Garett T76 légcsavaros gázturbinás hajtómű gondoskodott, a fejlesztési vizsgálatok során több hiányosság is felmerült. A hibák javítása során újratervezték a hajtómű gondolákat és odébb is helyezték a pilótafülkében fellépő zaj csökkentése érdekében, a szárnyak fesztávolságát ezért 3,05 méterrel megnövelték. Az átépített új prototípus 1966. augusztus 15-én szállt fel, a hetedik prototípus pedig alternatív megoldásként [[Pratt & Whitney]] Canada T74-es (PT6A katonai típus jele) hajtóműveket kapott az összehasonlításhoz.
 
A gépet különleges kialakítás jellemzi. A felső, állandó húrtényezőjű szárnyaival, a két, hajtómű gondoláktól a vízszintes vezérsíkig nyúló, függőleges vezérsíkban végződő faroktartójával semmi más géppel össze nem téveszthető alakja van. A karcsú törzsben a kétfős személyzet tandem elrendezésben foglal helyet.
 
== Változatai ==