Wikipédia

„III. János lengyel király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
botok
666 151 szerkesztés
a →‎Ősei: File: → Fájl:
46. sor:
[[Fájl:Coat of Arms of Jan Sobieski as king of Poland.svg|balra|120px]]
[[Fájl:Maria Kazimiera.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Arquieni Mária Kazimiera lengyel királyné|Marysieńka királyné]] gyermekeivel Jerzy Siemiginowski-Eleuter festményén]]
A lengyel[[Lengyel–Litván Unió]] (más néven nemzetközösségNemzetközösség) legsürgősebb feladatának Sobieski János király a törökkel való békekötést, a stratégiai fontosságú [[Kamjanec-Pogyilszkij|Kamieniec Podolski]] visszaszerzését és az ország déli határainál folyó állandó háborúk folyamának megszakítását tartotta. Ebből a célból [[1674]] őszén a nemzetközösség[[Lengyel–Litván Unió]] felújította a háborús cselekményeket a török fronton. Elfoglalták [[Bar (Ukrajna)|Bart]] és [[Raşcov|Raszkówot]], és blokád alá vették [[Kamjanec-Pogyilszkij|Kamieniec Podolski]]t. Többre Sobieskinek nem tellett, mivel a litván nagy[[hetman]], Michał Kazimierz Pac a litván hadsereggel visszatért Litvániába. Ez nyilvánvaló árulás volt, mivel Pac megegyezésre jutott [[Brandenburg]]gal, akiktől Sobieski vissza akarta szerezni a [[Porosz Hercegség]]et a törökökkel való békekötés után. Ezek a törekvések azonban kudarcot vallottak, főként azért, mert Brandenburg szövetséget kötött Franciaországgal.
 
[[1675]]-ben a tatárok új erőkkel ismét átlépték a [[Dnyeszter]]t, de nem tudták bevenni [[Zsuravno|Żurawnót]]. A fegyverszünet után Kamieniec Podolski az [[Oszmán Birodalom]] kezén maradt, de visszatért Biała Cerkiew (ma: [[Bila Cerkva]], [[Ukrajna]]). A következő 7 évben Lengyelország nem viselt háborút. Az országban [[Brandenburg]] és [[Habsburg Birodalom|Ausztria]] pénzelte ellenállás bontakozott ki a király ellen. [[Kis-Lengyelország]]ban még a király eltávolítását célzó összeesküvésre is sor került. A trónt [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotaringiai Károly]] hercegnek akarták felajánlani, aki [[Mihály lengyel király|Wiśniowiecki Mihály]] özvegyét vette feleségül.
 
Óriási hadi tapasztalatira alapozva Sobieski megreformálta a NemzetközösségLengyel–Litván Unió hadseregét, megváltoztatva a szervezését és felszerelését. A gyalogsági egységeknél végleg eltűnt a [[pika]], viszont minden muskétás alabárdot kapott. Megnőtt a jelentősége a [[tüzérség]]nek és a [[dragonyos]]oknak, a támadásban a nehézfegyverzetű [[huszár]]oké maradt a fő áttörő erő.
[[Fájl:RP 1686.JPG|bélyegkép|300px|jobbra|A lengyel[[Lengyel–Litván nemzetközösségUnió]] 1686-ban]]
 
[[1683]] márciusában a Nemzetközösség elfordult Franciaországtól, és szövetséget kötött [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császárral]] a törökök ellen, akik Franciaország szövetségesei voltak. A törökök akkor nagy hadjáratra készülődtek és Sobieski félt, hogy csapást mérnek [[Podólia]] területéről kiindulva a Nemzetközösségre, [[Lwów]]ra és [[Krakkó]]ra. Megerősítette hát ezeket a városokat és összehívta a hadsereget. Az [[Oszmán Birodalom]] azonban Ausztriát támadta meg, és három hónapon át tartó felvonulás után [[Kara Musztafa]] nagyvezír [[Bécs ostroma (1683)|megostromolta Bécset]]. Sobieski nem várta meg a litván erősítést, a lengyel hadsereggel az ostromlott osztrák főváros alá vonult. [[1683]]. [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] vezénylete alatt lezajlott a [[kahlenbergi csata]], amely a törökök lemészárlásával végződött. Ezután a [[Magyar Királyság|Magyarországon]] keresztül visszavonuló török csapatokat követve Sobieski még egy jelentős győzelmet aratott [[párkányi csata|Párkánynál]], ezzel végleg felszabadítva [[Esztergom]]ot a török uralom alól, majd decemberben egész seregével visszatért Krakkóba.
 
[[1684]]-ben a lengyel[[Lengyel–Litván nemzetközösségUnió]] csatlakozott a [[Szent Liga (1684)|Szent Ligához]], melyet a [[Habsburg Birodalom]], [[Velencei Köztársaság|Velence]], és a [[pápai állam]] kötött a törökök ellen. A háború az [[Oszmán Birodalom]] ellen így tovább folytatódott, és a következő években a lengyelek több vállalkozást indítottak [[Podólia|Podóliába]], [[Moldova|Moldovába]] és [[Havasalföld]]re, de tényleges sikert nem tudtak elérni. Mivel Sobieski az Oszmán Birodalommal vívott háborúra fordította figyelmét, nem tudta már megújítani az államigazgatást, visszafoglalni a [[Balti-tenger]] környéki földeket, sem pedig biztosítani a trónt legidősebb fia, Jakab herceg számára. Egyedül abból a célból, hogy segítséget kapjon [[Orosz Birodalom|Oroszországtól]] a török háborúban, [[Krzysztof Grzymułtowski]] Moszkvában békét kötött, mely a szövetség feltételeit rögzítette a következő 20 évre.
 
[[Fájl:Pomnik Jana III Sobieskiego w Parkanach.JPG|thumb|Sobieski János lengyel király szobra a [[párkányi csata]] 325. évfordulóján (Alkotók: Győrfi Lajos, Varga Imre, Bácsi Lajos)]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/III._János_lengyel_király”