„Szegedi Magyar Ellenállási Mozgalom-per” változatai közötti eltérés

Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választás |1947-es „kékcédulás” országgyűlési választások]] után a szegedi államvédelmi osztály hírhedtté vált eszközeit alkalmazva elkezdte felszámolni a kommunista vezetésű koalíción kívüli konzervatív erőket. Az ügyet Komlós János tervezte meg. Az elképzelés szerint meghatározó szegedi jobboldali politikai személyiségeket egy beszervezett provokátor („[[wikt:agent_provocateur|agent provocateur]]”) segítségével illegális szervezet létrehozására bátorítanak fel, hogy azután lecsaphassanak a szervezkedőkre. A terv működött, a szervezkedés megindult. A fiktív szervezetbe belépett Lévay Béla (1945-ben a kisgazdapárt ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúságnak titkára, aki a kisgazdapártban, később pedig a Független Magyar Demokrata Pártban tevékenykedett.). Lévay elfogása után az ÁVH szándékai szerint kapcsolt az ügyhöz és tartóztatott le más jobboldali közéleti személyiségeket, többek között [[Vass Béla (egyértelműsítő lap)|Vass Bélá]]t, a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]] egyik titkárát, Horváth Mártont, a kisgazdapárt alelnökét, Taraszovits Ödönt, a [[Polgári Demokrata Párt]] népbíráját, Székelyhídy Antal kisgazda, majd szabadságpárti járásbírósági titkárt. További csavart vitt az ügybe [[Rajk László (politikus)|Rajk László]] belügyminiszter, aki nem engedte rögtön felszámolni a valóban megindult szervezkedést, hanem utasítást adott az amerikai imperializmussal való összekapcsolásra. Egy Budapestről küldött ÁVH ügynök „amerikai kémként” kapcsolatba lépett a szervezkedő csoporttal, hogy a vád és az ügy propagandaértéke még komolyabbá váljon. Az ügybe végül 40 személyt kevertek bele.