Több éves küzdelem után 1920. március 30-án Szovjet-Oroszország és Észtország aláírta a Tartuitartui békét, amely kinyilvánította Észtország függetlenségét. Ekkor az ország parlamenti demokráciára rendezkedett be. Az észt belpolitikai helyzet a sok kis párt létezéséből adódóan igen instabil volt. Az ország vezetője, a különbfélekülönféle politikai felállások miatt hol Päts, hol pedig Tõnisson volt. A gyakorlatilag évenként történő váltások miatt, Észtország kormánya gyakorlatilag tehetetlen volt. Ehhez hozzájött az is, hogy az alkotmányozás körüli csatározásokban azonban két alkotmánytervezet is elbukott. Emellett pedig új politikai erő is feltűnt a szabadságharcosok mozgalma, mely bírálta a szerinte korrumpálódott politikai elitet, és a diktatórikus kormányzás igénylése felé igyekezett tolni a közhangulatot. Mindezek után, s ennek hatására 1934. március 12-én Päts a katonaság támogatásával államcsínyt hajtott végre.
