„Nóniusz (lófajta)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Tulajdonságai: A nóniusz kimondottan nem ugróló. Fogatsportban használatos. |
|||
21. sor:
[[Fájl:Hungarianhorse.jpg|left|230px|thumb|Otto Eerelman: Magyar nóniusz (1898)]]
A [[19. század]] elején, a [[napóleoni háborúk]] idején az osztrákok egy francia [[ménes]]ből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy ''Nonius'' nevű világospej, anglo-norman mént is, melyet [[1816]]-ban [[Mezőhegyes]]re osztottak be. Ő lett ''Nonius Senior'', a fajta "ősapja". 17 éven át állt tenyésztésben, ez idő alatt 368, vegyes fajtájú kancát fedezett, és született utána 79 mén és 122 kancacsikó. A kancák között voltak arab telivérek és spanyol-nápolyi származásúak is. Nonius Senior nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 [[tenyészév]]en keresztül fedezett [[Mezőhegyes]]
A nóniuszokkal eleinte szoros rokontenyésztést űztek, hogy rögzítsék tulajdonságaikat. A kialakult küllemi hibák kiküszöbölésére angol telivér ménekkel végzett [[cseppvérkeresztezés]]t alkalmaztak. A [[kiegyezés]] után, a [[19. század]] végén Mezőhegyesen fedezett az a négy mén, amelyek utódaikon keresztül több generáción át rögzítették és alakították a fajtát. [[1943]]-ra az összes fajtatiszta nóniusz mén származása ezeknek a méneknek a [[genealógia (biológia)|genealógiai]] vonalára vezethető vissza, amelyet akkor neveztek el A, B, C és D vonalnak. A vonalak segítségével kerülték el a további szoros rokontenyésztést. Ez a besorolás mind a mai napig fennmaradt annak ellenére, hogy [[1965]]-ben a törzsmének számozását újból 1-gyel kezdték, tekintet nélkül a korábbi vonalbeosztásra. [[1961]]-ben a mezőhegyesi állományt a [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágyra]] telepítették.
| |||