„IV. László magyar király” változatai közötti eltérés

 

=== Külpolitikai fordulat: IV. László és Habsburg Rudolf szövetsége ===

 

[[Németország]] fejedelmei [[1273]]. [[október 1.|október 1-jén]] [[Frankfurt]]ban a cseh Ottokár ellenében az addig kevéssé ismert [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolfot]] választották német királlyá. Mivel a cseh király nem fogadta el a választást, az [[1274]]. [[november 19.|november 19-én]] tartott [[nürnberg]]i birodalmi gyűlés felhatalmazta Rudolfot, hogy Ottokárt megfossza tartományaitól. Egyik fél számára sem volt közömbös, hogy Magyarország melyik fél oldalára áll, mert az ország katonai ereje a belső problémák ellenére is jelentős volt. Lehetőség nyílott tehát az 1273. évi háborúban elvesztett területek visszaszerzésére. A hatalomban egymást váltogató két párt azonban külpolitikai irányultság szempontjából sem volt egységes. A Csákok el akarták fogadni Ottokár [[1275]]. [[október 6.|október 6-án]] tett békeajánlatát, <!-- Ottokárnak is megváltozott a véleménye „e gonosz népről”…--> a Kőszegiek és [[Gutkeled Joachim]] a Habsburg szövetségben látta az érdekeinek megfelelő politikát. Azt, hogy a magyarok végül a németek oldalára álltak a konfliktusban, az döntötte el, hogy Rudolf [[1276]] őszén bekövetkezett támadásakor éppen a Kőszegi-párt volt hatalmon. A magyar sereg Gutkeled Joachim és az akkor tizennégy éves magyar király vezetésével [[Bécs]] felé vonult, hogy Rudolf hadaival egyesüljön, de csak [[Sopron]]ig jutott, mikor Ottokár meghátrált és hűséget esküdött Rudolfnak. A [[november 21.|november 21-én]] létrejött békében Ottokár kötelezte magát az elfoglalt magyar területek visszaadására is, de a soproni részeken kívül ez nem valósult meg. A hadjárat belpolitikai jelentősége az lett, hogy egyrészt László Sopron felszabadítójának szerepében tűnhetett fel, másrészt szükségessé vált László nagykorúsítása, mert Rudolffal csak így lehetett megfelelő szinten szövetségi szerződést kötni.