„Genrih Vasziljevics Novozsilov” változatai közötti eltérés

Moszkvában született 1925-ben. Apja mérnök katonatiszt, anyja szintén hivatásos katona volt. A [[második világháború]] alatt, 1942-ben [[Penza|Penzába]] evakuálták, ott fejezte be az általános iskola 9. osztályát. 1943-ban visszatért Moszkvába, ahol beiratkozott a [[Moszkvai Repülési Intézet|Moszkvai Repülési Intézetbe]] (MAI). Diákként a MAI-n részt vett folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművekkel folytatott kísérletekben. 1949-ben végezte el a MAI-t repülőmérnökként, de már 1948 júliusában gyakornokként az Iljusin tervezőirodába (OKB–240) vezényelték, ahol [[Szergej Vlagyimirovics Iljusin|Szergej Iljusin]] személyes felügyelete alatt dolgozott a többi gyakornokkal együtt. Miután 1949-ben a tervezőirodánál főállású munkatárs lett, a repülőgéptörzsek tervezéséért felelős csoportba osztották be. A tervezőirodánál ebben az időszakban folyt az [[Il–28]]-as frontbombázó és az [[Il–14]]-es utasszállító fejlesztése és sorozatgyárátásnaksorozatgyártásának előkészítése. Novozsilov részt vett az Il–14-es, az [[Il–40]] és az [[Il–54]] tervezésében is. Novozsilov tehetségére hamar felfigyeltek. Az Il–54-es tervezésénél a tervkoncepció kidolgozását irányító mérnök. 1956–1958 között a tervezőiroda üzemi pártbizottságának a titkára is volt. Első jelentős nagy projektje az [[Il–18]]-as utasszállító volt, ahol a főkonstruktőr helyetteseként vett részt a gép fejlesztésében.

1964-ben a tervezőiroda vezetőjének, Iljusinnak az első helyettesévé nevezték ki. E minőségében feladata akkor az [[Il–62]] utasszállító sorozatgyártásának a megszervezése volt. Ezért a munkáért a tervezőcsoport [[Lenin-rend|Lenin-rendet]] kapott 1970-ben.

Szergej Iljusin nyugállományba vonulása után, 1970. július 28-án Novozsilovot nevezték ki az Iljusin tervezőiroda vezetőjévé. Novozsilov vezetése idején készítette el az Iljusin tervezőiroda az [[Il–102]], [[Il–76]], [[Il–86]], [[Il–96]] és az [[Il–14Il–114|Il–114]]-es gépeket.