„Francisco de Borja” változatai közötti eltérés

[[1529]]-ben házasságot kötött Eleonóra Castro udvarhölggyel és tizenhét éves házasságuk alatt nyolc gyermekük született. Amikor Izabella császárné [[1539]] nyarán váratlanul meghalt, Ferencnek kellett a koporsót [[Toledo (Spanyolország)|Toledóból]] Granadába kísérnie. Granadába érve a temetés előtt neki kellett a felnyitott koporsóban azonosítani a holttestet. A kétnapos halott látványa úgy megrendítette, hogy elfordult korábbi életétől. [[1539]]-től [[1543]]-ig viselte [[Katalónia]] alkirályának hivatalát. Alig vette át apja halála után Gandia hercegségét, [[1546]] tavaszán elveszítette hitvesét. Ekkor merész lépésre határozta el magát: felvételét kérte a Jézus Társaságnak csak néhány évvel azelőtt megalapított rendjébe. Alkirályként megismert már néhány jezsuitát. [[1545]] végén így értesítették a rend generálisát, [[Loyolai Szent Ignác]]ot: ,,Szívvel- lélekkel érdeklődik a társaság iránt, és azt beszélik róla, hogy ha szabad lenne, be is lépne''.

[[1570]] nyarán [[V. Piusz pápa]] a generálist kísérőül rendelte Bonelli bíboros mellé, akinek legátusként a török elleni szövetséget kellett szorgalmaznia a spanyol és portugál királyi udvarban. A diplomáciai küldetés eredménye nem felelt meg teljesen a reményeknek, de a törökökön Lepantó-nál aratott tengeri győzelem ([[1571]]) mégiscsak látható sikernek számított. Ferenc számára a küldetés annak örömével járt, hogy viszontláthatta gyermekeit, akikkel mindig szoros levélbeli kapcsolatban maradt. A Fülöp királlyal kialakult korábbi feszültség régen feledésbe ment. Spanyolországban és Portugáliában tolongott a nép, hogyhogy—mint -- mint nevezték -- anevezték—a ,,szent herceget'' láthassa és hallhassa.