„Monda” változatai közötti eltérés

A '''monda''' [[epika|epikus]] népköltészeti [[műfaj]], amely valamely valós jelenséghez kapcsolódik, de gyakran csodás elemekkel beszélátszőve keletkezéséről,meséli el az illető helyhez, személyhez, jelenséghez fűződő hiedelmekrőlhiedelmeket. A szó a nyelvújítás korában keletkezett, a mendemonda ikerszóból vonták el, korábban a 17. században már használták a monda-monda kifejezést költött történet értelemben. A népnyelv azonban nem jelölte meg konkrétan a műfajt, igaz történetet, históriát, régiséget emlegettek. Hasonló a helyzet más európai nyelvekben is, az angol és a francia műfaji megfelelője legendának nevezi aaz ilyen mondákat.

Elsősorban történeti hagyományokat dolgoz föl aegy kultúrközösség hőskorából. Részben a [[mítosz|mítosszal]], részben a [[mese|mesével]] rokon. Verses és [[próza]]i egyaránt lehet. Fő csoportjai a [[Hiedelemmonda|hiedelemmondák]] (pl. a [[halál]]ról), a történeti mondák (pl. királyokról, Szent László füve), [[Eredetmagyarázó monda|eredetmagyarázó mondák]] (pl. Arany János: Rege a csodaszarvasról). Gyakoriak a [[Vándormonda|vándormondák]]. A különböző nemzetek mondakincsét a 19. században kezdték el gyűjteni, feldolgozni, esetenként kiegészíteni.

Két fő csoportjuk van: történeti és helyi monda.<ref>A [[Grimm fivérek]] meghatározása szerint, ezt a meghatározást [[Solymossy Sándor]] fejlesztette tovább.</ref> A történeti mondákban az emberi hősön van a hangsúly, helyi mondák természeti jelenségek, földrajzi képződmények leírására tesznek kísérletet (. Az újabb csoportosírásokcsoportosítások különböző szempontokból indulnak ki:

A modern mondakutatás megkülönböztette a mondalakulásmondaalakulás különböző szakaszait: ''[[közlés]]'' → ''[[memorat]]'' → ''[[fabulat]]''. E téren különösen fontos ''C. W. von Sydow'' munkássága. Von Sydow megkísérelte továbbá különválasztani azokat a történeteket, melyek csak formájukban utánozzák a mondákat (álhiedelemmondaálhiedelem-monda).