„Bose–Einstein-kondenzáció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
1938-ban Fritz London (1900–1954) amerikai fizikus javasolta, hogy a BEK-folyamatot [[szuperfolyékonyság]] létrehozására használják [[hélium]]atomoknál, valamint a [[szupravezetés]] létrehozására.<ref>F. London (1938). "The λ-Phenomenon of liquid Helium and the Bose–Einstein degeneracy". Nature. 141 (3571): 643–644. Bibcode:1938Natur.141..643L. doi:10.1038/141643a0.</ref><ref>London, F. Superfluids Vol.I and II, (reprinted New York: Dover 1964)</ref>
1955-ben állította elő az első gázkondenzátumot [[Eric Allin Cornell]] és [[Carl Wieman]] a coloradói egyetemen, ahol gázállapotú [[rubídium]]atomokat hűtöttek el 170 nanokelvin fokra. <ref>http://www.nist.gov/public_affairs/releases/bec_background.cfm</ref>
Röviddel ezután [[Wolfgang Ketterle]] a [[Massachusetts Institute of Technology|MIT-nél]] demonstrálta a BEK fontos tulajdonságait. Ketterle, Cornell és Wieman 2001-ben Nobel-díjat kaptak munkásságukért.<ref>Levi, Barbara Goss (2001). "Cornell, Ketterle, and Wieman Share Nobel Prize for Bose–Einstein Condensates". Search & Discovery. Physics Today online. Archived from the original on 24 October 2007. Retrieved 26 January 2008.</ref>
Hamarosan – 2010-ben – sok [[izotóp]]ot kondenzáltak, és később molekulákat és fotonokat is.<ref> J. Klaers; J. Schmitt; F. Vewinger & M. Weitz (2010). "Bose–Einstein condensation of photons in an optical microcavity". Nature. 468 (7323): 545–548. arXiv:1007.4088 . Bibcode:2010Natur.468..545K. doi:10.1038/nature09567. PMID 21107426.</ref>
| |||