„VII. Károly német-római császár” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
135. sor:
=== A német-római császári trónon ===
[[Fájl:Armoiries empereur Charles VII.svg|balra|100px]]
1741-ben Károly Albert csapatai – a franciák támogatásával – elfoglalták Csehországot. [[1741]]. [[november 19.|november 19-én]] a cseh arisztokrácia behódolt és hűséget esküdött neki. [[1741]]. [[december 7.|december 7-én]] a [[prága]]i [[Szent Vitus-székesegyház]]ban a prágai érsek [[Csehország uralkodóinak listája|cseh királlyá]] koronázta. A [[Frankfurt am Main|frankfurti]] [[Birodalmi Gyűlés]] őt választotta meg
Közben [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia főhercegnő]] tárgyalásokat kezdett [[II. Frigyes porosz király|Nagy Frigyessel]], titkos egyezményben lemondott Alsó-Sziléziáról ''(Niederschlesien)'', és fegyverszünetet kötött Poroszországgal. Az osztrák csapatok visszafoglalták a bajorok által megszállt osztrák területeket, aztán [[Bajor Választófejedelemség|Bajorország]] ellen fordultak. Mire Károly Albertet Frankfurtban császárrá koronázták, országának csaknem teljes területe már osztrák kézre jutott. A koronázás után mindössze két nappal, [[február 14.|február 14-én]] az osztrák csapatok, [[Ludwig Andreas Khevenhüller]] tábornagy ([[Raimondo Montecuccoli|Montecuccoli]] unokája) parancsnoksága alatt elfoglalták Károly Albert székvárosát, [[München]]t. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] köszönőlevelét maga [[I. Ferenc német-római császár|Lotaringiai Ferenc István nagyherceg]] vitte el és adta át a tábornagynak. VII. Károly császárnak nemcsak a Habsburg örökös tartományokról kellett lemondania, de saját fejedelemségét is elveszítette. 1742-ben az osztrákok visszafoglalták Csehországot, a cseh rendek neki is hűséget esküdtek, a prágai érsek ezúttal Mária Teréziát koronázta cseh királynővé, ugyanolyan ünnepélyes körülmények között, mint egy évvel korábban Károly Albertet.
| |||