„II. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
67. sor:
1153. januárjában, pár hónappal házassága után, ismét átkelt a csatornán és partra szállt Angliában. Flottájában 36 hajó volt, amelyek 140 lovagot és 3000 gyalogost szállítottak.<ref name="Harvey p.48">Harvey, ''The Plantagenets'', p.48</ref> A partraszállás pontos helye nem ismert, feltehetően [[Dorset]] vagy [[Hampshire]]-ben lehetett, de a források szerint betért egy falusi templomba, ahol éppen vízkeresztet, a háromkirályok érkezését ünnepelték január 6-án. Az ünnepség és Henrik érkezésének egybeesése nem kerülte el a falusiak figyelmét sem, akik az "''Ecce advenit dominator Dominus, et regnum in manu eius''" („Ím itt jön az Úr és kezében a Királyság”) szavakkal üdvözölték.<ref name="Harvey p.50"/>
 
Henrik mindenesetre nem tétlenkedett és egy éven belül kikényszerítette a wallingfordi szerződést, amelyben István király kénytelen volt elismerni a trón örökösének. Amikor István 1154. október 25-én meghalt, Henriket elismerték királynak és december 19-én a [[Westminster-westminsteri apátság]]ban királlyá koronázták.<ref name="Harvey p.50"/> Henrik, aki névleg francia hűbéres volt, most már a francia királynál is hatalmasabb úr lett.
 
=== Írország meghódítása ===
112. sor:
 
== Polgárháború ==
Henrik még életében megpróbálta felosztani birodalmát fiai között. 1155-ben arra kötelezte nemeseit, hogy hűséget esküdjenek elsőszülött fiának, Vilmosnak, aki az angol trónt örökölte volna.<ref>''Chronique de Robert de Torigny'' I, 1155, p. 293.</ref> 1156-ban azonban meghalt Vilmos<ref>''Robert of Torigny'' jegyezte fel 1156-ban "''Guillermus primogenitus filius Henrici regis Anglorum''" halálát és temetését "''Radingis''" azaz Reading városában. Chronique de Robert de Torigny I, 1156, p. 301.</ref> és a trón örököse második fia, ifjabb Henrik lett. 1170. június 14-én ifjabb Henriket társuralkodóvá koronázták a [[westminsteri apátság]]banapátságban,<ref>MP, Vol. II, 1170, p. 274.</ref> valamint megkapta a Normandia hercege, Anjou és Maine grófja címeket is. Ettől fogva csak az „ifjú király” ''(rex iunior)'' néven emlegették, de tényleges hatalom nem volt a kezében. Emiatt, illetve anyja, Eleonóra és a francia király, Fülöp Ágost felbujtására ifjabb Henrik fellázadt apja ellen. Emellett Richárd sem fogadta el bátyja pozícióját, mivel magát egyenrangúnak érezte vele.<ref name="Turner & Heiser"/>
 
1173-ban Henrik feleségül vette anyja első férjének, [[VII. Lajos francia király]]nak második házasságából származó lányát, Margitot. Ifjabb Henriknek meglehetősen nagy udvartartása volt, számos lovaggal, akiket nem tudott megfelelően jutalmazni, hiszen szinte semmilyen terület nem állt közvetlen rendelkezése alatt. A lázadás közvetlen kiváltó oka az volt, hogy II. Henrik három kastélyt adományozott ifjabb Henrik örökségéből öccsének, Jánosnak, aki éppen házasodni készült. Erre Henrik, Richárd és Geoffrey fegyverrel próbálták uralmuk alá vonni az örökségükként kijelölt területeket, lázadásukhoz csatlakozott anyjuk, Eleonóra is, akit férje ellen fordított Becket Tamás meggyilkolása.
134. sor:
Felesége [[Aquitániai Eleonóra]] (1122 - 1204. április 1.), [[X. Vilmos aquitániai herceg]] és Ainor de Châtellerault lánya, akitől összesen nyolc gyermeke született:
* '''Vilmos''' (Poitiers, Normandia 1153. augusztus 17. - Wallingford Kastély, 1156, június)<ref>''Robert of Torigny'' jegyzi fel krónikájában "''1153 mense Augusto circa octavus sancti Laurentii''" dátummal "''filius Henrico ducis Normannorum et uxore sua Alienor comitissa Pictavensi…Willermus''" születését. Chronique de Robert de Torigny I, 1153, p. 280.</ref><ref>A ''Chronicæ Sancti Albini'' feljegyzi "''1153 XVI Kal Sep''" dátummal "''Guillelmus…filius Henrici ducis''" születését. Chronicæ sancti Albini Andegavensis, Chroniques des Eglises d'Anjou, p. 38.</ref> Poitiers grófja. 1155. áprilisában apja Wallingford kastélyában megeskette főnemeseit, hogy korai halála esetén támogatják Vilmost,<ref>Chronique de Robert de Torigny I, 1155, p. 293.</ref> aki nem sokkal ezután, 1156-ban elhunyt.<ref>MP, Vol. II, 1156, p. 214.</ref>
* '''Henrik''' (Bermondsey kastély, 1155. február 28.<ref>A ''Chronicæ Sancti Albini'' jegyzi fel "''1155 II Kal Mar…Londoniæ''" dátummal "''Hainricus, regis Hainrici filius''" születését. Chronicæ sancti Albini Andegavensis, Chroniques des Eglises d'Anjou, p. 38.</ref> - Château de Martel, 1183. június 11.<ref>A ''Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines'' jegyzi fel halálát "''1183 XIII Kal Iun''" dátummal "''iunior Heinricus rex Anglorum…in castro Martellum versus Gerundam''". Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1183, MGH SS XXIII, p. 857.</ref>) Az ''ifjabb'' Henriket 1170. június 14-én a Westminsterwestminsteri Abbey-banapátságban apja társuralkodójává koronázták. A ceremóniát 1172. augusztus 27-én megismételték, de ennek ellenére kevés hatalom volt a kezében. 1172. november 2-án feleségül vette<ref>Robert of Torigny 1160-ban jegyezte fel "''filium suum [Henrici regis] Henricum''" és "''filiam regis Francorum Margaritam''" eljegyzését. Chronique de Robert de Torigny I, 1160, p. 329.</ref> [[VII. Lajos francia király]] második házasságából származó lányát, [[Capet Margit magyar királyné|Margitot]] (1158 - 1197). Margit Henrik halála után újra házasodott (1185/86-ban): második férje [[III. Béla magyar király]].<ref>A ''Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines'' jegyzi fel "''Margareta soror regis Philippi''", "''iunior Henricus rex Anglorum''" özvegéynek és "''Hungarorum regi Bela''" házasságát. Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1185, MGH SS XXIII, p. 858.</ref> Henriknek és Margitnak egy gyermeke született:
** Vilmos (Párizs, 1177. június 19. - 1177. június 22.)<ref>Stubbs, W. (ed.) (1847) Gesta Regis Henrici Secundi Benedicti Abbatis, The Chronicle of the reigns of Henry II and Richard I 1169-1192, known commonly under the name of Benedict of Peterborough (London) (“Benedict of Peterborough”) Vol. I 1177, p. 177.</ref>
* '''Matilda''' (Windsor kastély, 1156. június - [[Braunschweig]], 1189. június 28.)<ref>MP, Vol. II, 1156, p. 212</ref> Házasságát [[Oroszlán Henrik]] sváb herceggel 1165-ben apja és [[I. Frigyes német-római császár|''Barbarossa'' Frigyes]] közötti szövetség részeként kötötték.<ref>Fuhrmann, H., trans. Reuter, T. (1995) Germany in the high middle ages c.1050-1200 (Cambridge University Press), p. 159.</ref> A házasságra 1168. február 1-jén került sor. 1180-ban Henrik minden németországi birtokát elvesztette, 1181-ben az erfurti birodalmi gyűlés visszaadta birtokait, de három évre száműzték. Henrik apósánál keresett menedéket 1185-ig, mielőtt visszatért Németországba.<ref>Fuhrmann (1995), pp. 168-9.</ref> Amikor Frigyes császár a keresztes hadjáratra készülődött, Henrik megtagadta, hogy vele tartson és 1189-ben ismét száműzetésbe kényszerült.<ref>Runciman (1978), Vol. 3, p. 10.</ref>